A Helytörténeti Körben a tél folyamán több olyan hagyományos mesterséget is bemutatunk, melynek élnek művelői a faluban, de egyre kevesebben ismerik őket. Fontosnak tartjuk a tevékenységek gyakorlati bemutatását és a munka közbeni beszélgetést is.
Novemberben a csigacsinálás hagyományát elevenítettük fel Blaha Zoltánné szervezésében és a „Seres-lányok” segítségével. Urbánné Eta néni volt a kulcsember, mert ő nyújtotta, metélte a tésztát, a testvérei Piroska és Anna mutatták, hogyan lesz a csíkból csiga. Így terveztük, de eljött Kertészné Zsuzsa néni és Halmainé Erzsike, akik valamikor a Tésztaüzemben dolgoztak, és ők olyan gyorsan és különleges módszerrel sodortak, hogy mindenkinek elállt még a lélegzete is, amikor először hozzáfogtak a munkához, s megláttuk az eredményt. Nemhiába volt a sok gyakorlás, még most, sok év elteltével is pörögtek az ujjaik.
No, de az egyszerű háziasszonyok is élvezték ám a munkát! Először is, otthon elő kellett keresni a csigacsinálót. Súrolt mindenki! Volt, aki előző nap még gyakorolt is!
A „rendezvényen” aztán mindenki vidáman dolgozott, mert előjöttek ám a rég elfelejtett mozdulatok, szépen formálódtak a csigák, egy levesre való el is készült, miközben jókat beszélgettünk. Talált József Jászkapitány úr és felesége is eljött, s örömmel látták, hogy egy kislány sereg-forog a nénik körül, viszi a kockákat, csíkokat nekik. Édesanyja elmondta, hogy nagyon kíváncsi volt, hogyan kell a csigát csinálni, de egy marékra való sodort tészta után elfáradt, s inkább a kiszolgálásban segített.
Él még falunkban is e hagyomány, vannak még gyakorló mesterei, s reméljük lesz utánpótlása is a csigacsinálásnak. Legközelebb elmegyünk Zsigriné Kis Marikához, hogy megnézzük, hogyan készíti a pörkölttortát.
