A PÖRKÖLTTORTA KÉSZÍTÉSÉNEK TITKAI
Óriási siker volt! A Jászalsószentgyörgyi Helytörténeti Kör irodájában nem fértünk el, többen a lépcsőházból nézték végig, ahogy Zsigri Lászlóné Marika bemutatta a pörkölttorta alapanyagait és az elkészítéséhez szükséges kellékeket. Nehezen melegedett a rezsó, így volt idő megnézni az okleveleit, a versenyeken elért díjait, kupáit, a tortákról készült fotógyűjteményét.
A két szolnoki hölgynek – akiknek az Új Néplapban megjelent programajánló keltette fel a figyelmét – volt újdonság az, hogy Marika az édesanyjától örökölte e munkát, mert Manci néni volt a faluban az egyik asszony, aki mesterien értett a grillázstorta készítéshez. Ma már Marika is nagy kedvvel, szeretettel és kreativitással készíti egyedül a faluban ezt a hagyományos süteményt. Most eljött hozzánk bemutatni és az érdeklődőknek segítséget adni. Feszülten figyeltünk és többen jegyzeteltek is, amikor a receptet és a sok-sok fortélyt elmondta a mesterasszony: A pörkölttorta két alapanyagból áll, cukorból és a magvakból. Nem mindegy, hogy milyen kristálycukorból, mert manapság ki kell tapasztalni, hogy melyik országból, melyik gyárból származó termék a megfelelő. Következnek a magvak: tökmag, napraforgómag, szezámmag és az örök klasszikus, a dióbél. Kísérleteznek a kókusszal, mákkal is. Az arányokról csak annyit, hogy 1 kg cukorhoz 40 dkg „anyagot” használok. Először a cukrot olvasztom fel folyósra, utána belekavarom az őrölt vagy egész magvakat, darált vagy tört dióbelet, majd kiöntöm, nyújtom, formázom. A nyújtást legjobban a tetőpalán szeretem, de a műanyag és a fa, amit lehet zsírozni, vagy vizezni, az is jó. Fortélyok, amikre az idők során jöttem rá:
– Kevés cukrot kell először melegíteni, hogy ne égjen oda. Az egy kiló cukrot háromszorra teszem fel. A cukrot nem szabad kavarni, csak a lábasban lassan mozgatni. Amikor kiszedem a fazékból, mindig szórok alá „anyagot”, s akkor nem ragad. A formázáshoz sok ötlet kell, de a gyors dermedés miatt egyszerű formákat kell alkalmazni. Régen a kicsiket krumpliból, a nagy formákat Édesapám marharépából faragta. Alig győzte, mert egy tortához a formát csak egyszer lehetett felhasználni. Ma már fából, vagy gipszből mindent ki lehet alakítani. A díszítésnél csak arra kell ügyelni, hogy a hab jó kemény legyen. Én először felverem a tojásfehérjét és csak utána teszem bele apródonként a porcukrot. Nejlonzacskóból alakítom ki a habzsákot. Tulajdonképpen, csak ennyi az egész.
A megjelent gyerekek nagy kedvvel csavarták, formázták és díszítették a kinyújtott darabokat, de a 60 felnőtt résztvevő közül csak a szervező, Blaha Zoltánné Erzsike merte kipróbálni a nyújtást és a formázást, azonban mindenki ígérte, hogy otthon gyakorolni fog. Vajon akad-e majd versenytársa Marikának? Meglátjuk, mert ősszel megrendezzük a versenyt az otthon készített alkotásokból! Jó nassolást, jó szórakozást! Marikának köszönjük az oktatást!
Marton Rita
