Lukácsi László

HAJLÉKA ISTENNEK, HAJLÉKA EMBERNEK

Jászalsószentgyörgy római katolikus templomának története

Fotó:   Marton Rita

Lukácsi László

Csabai István

Fajka József

G.Nagy Zsuzsanna

Vízi Kálmán

Varga Andrea

és archív felvételek

Technikai előkészítés:           Kecskés Katalin

Marton Rita

Köszönet mindazoknak, akik régi fényképeiket a szerző rendelkezésére bocsátották.

Készült a jászalsószentgyörgyi Szentháromság plébániatemplom fennállásának 220. évében

Jászalsószentgyörgy, 2013.

„Bemegyek szent templomodba, Uram, a szent oltárhoz,

Az aranyos oszlopok közt

A királyi trónusodhoz. Színed előtt leborulok, Szegény bűnös elnémulok, Égő füstnek illatával, Uram, néked udvarlok”

Hozsanna: 253

BEVEZETÉS

A templom fontos irányjelzője minden településnek. Lelki hovatartozást, érzelmi kötődést jelent az ott lakó számára. Ha hosszabb idő után térünk haza, már messziről látszik a templom ég felé mutató tornya és örömteli várakozás tölt el bennünket. Aki pedig nap mint nap elhalad mellette, az is csodálattal és tisztelettel gondol őseinkre, amiért ilyen szép, nagy templomot építettek.

A mélyen vallásos Jászságban a nép minden korban élni akart, a hit és élni akarás évszázadokon át meghatározó volt a jászoknál, és így Jászalsószentgyörgyön is. A vallási közösség megtartó erő volt a történelem viharai során.  Ez a történelmi üzenete annak, hogy községünk lakói többször is templomot építettek. Az 1793-ban épült mai templomot is többször felújították, felszerelték minden olyan szakrális tárggyal, amely az istentisztelet része lett. A templom berendezési tárgyai azt üzenik a ma emberének, hogy az itt élők a legnehezebb helyzetekben is egyházukra, templomukra, Istenükre gondoltak.

A templom történetével először Lippay Lajos plébános 1893-ban íródott helytörténeti munkája foglalkozott, majd az 1986-ban megjelent „Jászalsószentgyörgy krónikája” című könyv. Mindkét kiadvány értékes forrásanyaga e munkának is, amely hézagpótló vállalkozás, mert feltárni igyekszik a 18. századot megelőző idők egyháztörténetét és az utóbbi évtizedek történéseit, jelentős változásait is ismerteti.

Templomunk történetét nem lehet a község históriája nélkül megírni, hiszen számos ponton érintkeznek egymással. Erre világít rá különösen az első fejezet, amely az újabb helytörténeti kutatások eredményeit is tartalmazza. Ezt követően barokk templomunk sorsát kronológiai sorrendben, az itt szolgálatot teljesítő plébánosok tevékenységén keresztül ismerhetjük meg. Megtudhatjuk, milyen volt a községben formálódó hitélet, értesülhetünk a templomépítést megelőző körülményekről, a templom berendezésével, felszerelésével kapcsolatos nagylelkű ajándékozásról, kirajzolódik az iskola és az egyház kapcsolata. Ez utóbbi mindig fontos tényező volt, és ma is az, hiszen az iskolából kikerülő fiatalok alkotják a jövő hívő közösségét.

A templom igaz értékei pedig a hívők, a hűséges lelkek, akik évszázadokon keresztül gondoskodtak az épületről, őrizték, védték, megbecsülték mindnyájunknak e közös kincsét. Legyen ez így az idők végezetéig!

A szerző

TÖRTÉNELMI ELŐZMÉNYEK

A templom vallási közösséget hoz létre. Ez a megállapítás fordítva is érvényes, mert a hívő közösség templomot épít és tart fenn önazonossága megőrzésére. Így volt ez Jászalsószentgyörgy esetében is. Őseink a hosszú évszázadok alatt nem is egy templomot, hanem négy templomot is építettek. Ennek magyarázata a község sajátos történelmében rejlik.

Az őstelepülés

Alsószentgyörgy eredetileg nem a mai helyére települt, hanem a szájhagyomány szerint a Telek ér és a Ravasz ér melletti határrészen volt az első belterülete. Régészeti kutatások 1994- ben megerősítették ezt a hagyományt, mikor is Árpád-kori sírokat és nagy mennyiségű Zsigmond korabeli ezüst dénárokat találtak itt a régészek.

Az őstelepülés helyneve arra utal, hogy templomát még valamikor a tatárjárás előtt, Szent György tiszteletére szentelték fel. A névtan szerint az olyan településnevek, amelyek az ott épült templom védőszentjének nevével azonosak, leginkább a tatárjárás előtt keletkeztek. Alsószentgyörgy neve: Zentgevrgh először 1399-ben egy határjárási oklevélben fordul elő a szomszédos Ladányéval együtt.¹ Az oklevél szóhasználata szerint a település népes falu lehetett.

1421-ben Kürt határjárásával kapcsolatban Szentgyörgyöt ismét népes faluként említették meg, ahova nagy út (magna via) a „Szentgyörgyuta” vezetett.² Lakói már minden bizonnyal jászok, ugyanis kapitányuk képviseli őket. 1425-ben Szentgyörgyi Bekének nevezett Péter, mint a település kapitánya járt el Ozorai Pipónál a szarvasi és újszászi közrendű jászok és kapitányaik között a közterhek megosztása és viselése iránti ügyben, és tett az evangéliumra (!) esküt.³ Ekkor már a 15. században a jászszék (Berény-szék) rendszere működött, tehát Alsószentgyörgy, amelynek élén kapitány állott természetszerűleg a jászszék része kellett legyen. A jászok sajátos privilégiumként saját kapitányaik, majd székeik bíráskodása alá tartoztak, földesúri hatalom alatt nem álltak, főbírájuk a mindenkori nádorispán volt. Mentesek voltak a földesúri és az egyházi adóktól, vezetőiket saját maguk választhatták meg, szabadon költözhettek, vám-és révdíjat nem fizettek, helyhatósági autonómiával rendelkeztek. E kiváltságokat katonáskodásuk fejében kapták a jászkunok, melyet IV. Béla utódai is elismertek, megerősítettek s hosszú évszázadokon keresztül érvényben volt.

1. Gyárfás I. 1883. 153, 571.

2. Gyárfás I. 1883. 195.

3. Gyárfás I. 1883. 583

Alsószentgyörgy kapitányainak a neve többször is előfordul a forrásokban, nemegyszer helynévként is.  1438-ban  a  Rozgonyiak szászberki  birtokba  iktatásakor  Gerlaszentgyörgyi László minden bizonnyal a település kapitányaként képviselte mint szomszéd Alsószentgyörgyöt.⁴ Bizonyosnak vehető, hogy erről a kapitányi családról ragadt a településre a Gerlaszentgyörgy név. 1450-ben még mindig ő volt a kapitány.⁵ 1466-ban Beke Mihály, aki feltehetően az 1425-ben említett Bekének nevezett Péter leszármazottja volt a (gerla)szentgyörgyi kapitány.⁶ 1484-ben Borsóhalma falu és az ottani jász kapitányság ügyében Beke Mihály fiai (György és László) mellett gerlaszentgyörgyi Beke Máté is szerepelt.⁷

Községünk egyháztörténetét kutatva fontos annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy vajon a tatárjáráskor minden bizonnyal elpusztult Telken lévő magyar falu helyére települt jász népesség mikor vehette fel a kereszténységet, vagyis a katolikus vallás mikor vált általánossá és elfogadottá körükben. Ez természetesen összefügg a jászok megtérítésének folyamatával, melyben a ferences rendhez tartozó minoriták jártak élen.

A tatárjárás előtt a kunokkal együtt betelepült jászok megtérítése valamivel gyorsabb ütemben történt mint a kunoké. Nemcsak azért, mert életmódjuk eltért a szomszéd kunokétól, hanem mert nagy részük már eleve keresztényként érkezett ide. Dr. Selmeczi László régész az 1980-as években végzett ásatásai Négyszálláson (Jászdózsa) és Kozmadamjánszálláson (Jászfényszaru) azt bizonyítják, hogy a jászok az elpusztult, korábbi templom maradványaira építették rá a másikat és a köré temetkeztek. A feltárt sírokban a halottak keze keresztben a mellkasra volt helyezve. Találtak keresztet is, ami bizánci készítésű tárgy, úgynevezett kijevi kereszt. Ez is bizonyítja, hogy keleti keresztény hatást hoztak magukkal a jászok, nyilván még a hitnek pogány képzetekkel erősen átszőtt fokán. A keleti kereszténység azonban szakadárnak minősült és a jászkunok magyarországi megtérésükhöz mindenképpen szükséges volt a római egyház tanainak megismerése, a római rítusra történő áttérés. A ferencesek pogánynak (filiszteusoknak) tartották a jászokat. A keresztény vallás felvételétől azonban a jászkunok kezdetben idegenkedtek, mert a magyar főpapok a megtérteket azonnal kötelezték a papi tized megfizetésére. Ezért 1328-ban XXII. János pápa az esztergomi és a kalocsai érsekhez írott levelében Károly Róbert király kérésére arra utasította a magyar püspököket, ne rettentsék el őket dézsmaköveteléseikkel a megtéréstől: „…az új keresztényektől a tizedet ne szedjék, tőlük egész tizedet ne vegyenek, hanem míg a hitben megerősödnek velük e tekintetben kegyesen és emberségesen bánjanak.”

4. Gyárfás I. 1883. 503.

5. Gyárfás I. 1883. 254.

6. Gyárfás I. 1883. 658.

7. Gyárfás I. 1883. 685.

A pápai tilalom folytán szentföldi háborúk céljaira szedett pápai tized fizetése alól is mentesültek. Ezért nem szerepel egyetlen jászkun plébánia sem az 1332/37. évi pápai tizedjegyzékben.⁸ Ezért, és az írásos forrásoknak egyébként is csekély volta miatt nem tudni biztosat a jászok egyházairól, és nem ismerjük az áttérés mozzanatait.

Amit biztosan lehet tudni az a megtérítési folyamat kezdet és végpontja. Nagy Lajos király sürgetésére VI. Kelemen pápa 1348-ban a magyarországi minorita rend tartományfőnökének meghagyta, hogy küldjön néhány szerzetest, akik a jászkunok lelki gondoskodásán majd fáradoznak.⁹ IV. Sixtus pápa 1472-ben a térítő minoritáknak a jászberényi filiszteusok által számukra épített templomot és rendházat azon érdemeik elismerése mellett engedte meg birtokba venni, hogy a jászokat a keresztény hitre térítették.¹⁰

Nemcsak Jászberényben, hanem a 15. század első két harmadában már több templomot is építettek a Jászságban. Gótikus stílusban épült Négyszállás, Jászágó, Jászárokszállás, Jászfényszaru és Jászjákóhalma temploma. Jászapátinak pedig már 1391-ben állott a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére felszentelt kőből épült egyháza. ¹¹

Gyárfás István a jászkunok nagy történetírója Szentgyörgy egyházát már létezőként

említi meg 1420-ra datálva Necsőegyházzal együtt.¹²  Az utóbbi évtizedek kutatásai is megerősítik, hogy községünk a 15. században a környékbeli településekhez hasonlóan szintén egyházas hely. A „Tanulmányok Gyöngyösről” című 1984-ben megjelent kötetben Szabó János Győző: „Adatok a patai főesperesség korai történetéhez” című írásában felsorolja, hogy a gyöngyöspatai főesperességhez tartozott Alattyán, Jászalsószentgyörgy, Jászivány, Jákóhalma, Jászkisér, Jászladány, Jászmihálytelek, Jászszentandrás és Jászapáti.

Soós Imre „Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése” című 1985-ben megjelent könyvében pedig a jász települések templomainak védőszentjeit is felsorolja a török hódoltságot megelőző időből. Szűz Mária tiszteletére szentelték fel Jászberény, Jászapáti, Jászladány és Újszász plébániatemplomát, valamint a jászberényi ferences templomot.

Jászalsószentgyörgy, Jászfelsőszentgyörgy, Rassang és Szarvas plébániatemplomainak Szent György volt a titulusa.  Jászkisér és Jászfényszaru templomát Mindenszentek, Jákóhalmáét Szent Jakab, Jászdózsáét pedig talán Dávid király tiszteletére szentelték fel.¹³

Községünk a török világban a többi jász község sorsában osztozott, és török katonák birtoka lett. A török közigazgatás szerint a budai vilajet hatvani szandzsákjának jászberényi náhijéjéhez (körzetéhez) tartozott 12 másik jász faluval együtt.

8. Soós I. 1985. 25.

9. Gyárfás I. 1883. 164.

10. Selmeczi L. 2005. 152.

11. Gyárfás I. 1883. 106. Négyszállás Jászdózsa mellett a középkorban elpusztult falu.

12. Gyárfás I. 1883. 452 Necsőegyház Jászberény és Jákóhalma mellett elnéptelenedett település

13. Soós I. 1985. 355-378; Szabó J. Gy. 1984. 21-90. Rassang Jászkisér melletti, Szarvas Újszász melletti elpusztult falvak a középkorban.

A török defter (adóösszeírás) szerint 1546-ban 18 adózó család élt a faluban, ami kb. 100 fős összlakosságot feltételez. A későbbi adóösszeírások is azt igazolják, hogy a Telken lévő falu nem pusztult el. A jászok földje a török uralom alatt is koronabirtoknak minősült, s így adót fizettek a jászok főkapitányának a nádornak és a magyar kincstárnak. A település helynevei ebben az időszakban: 1546-ban Ladáni Szentgyörgy, 1558-ban Alsozentggyeorg, 1564-ben Alsószentgyörgy, 1570-ben Ladáni Szentgyörgy, 1577-ben Also Szent Georgy, 1587-ben Alsoszentgyörgy, 1594/95-ben Alsószentgyörgy, 1667-ben Ladani Sz. Györgi, 1672-ben Szent György, 1699-ben Jász-Alsó-St. György.

Az, hogy a török hódoltság időszakában a katolikus vallás Jászberényben és a jászsági falvakban fenntarthatta a befolyását a ferencesek tevékenységének volt köszönhető. A hitben való megmaradás erősítette a jászsági katolikus lakosság magyarságtudatát és sikerrel védte meg etnikai értékeit, jász mivoltukhoz kapcsolt kiváltságait.

A lakosság áttelepül a községi mai területére

A Jászság 1685-ben Szolnok várának visszafoglalása után felszabadult a török uralom alól. Azonban a rajta fel-le vonuló seregek rengeteg kárt okoztak az itt lakóknak. Korántse volt nyugalom az egyes települések lakói között sem. Az új hatóság még nem működött, közbiztonság nem volt, törvénykezés híján önbíráskodások, belharcok dúltak. A jász falvak többsége bonyolódott határvitákba, ugyanis a fejlődő állattenyésztés mind nagyobb határokat követelt és állandó perlekedések zajlottak a legelőkért. Alsószentgyörgy és Ladány közötti határvitákban 1672-ben a jász szállások 26 résztvevője Szentgyörgynek ítélte oda a kérdéses határrészt, de ez az ítélet csak papíron maradt, mert a ladányiak a valóságban nem vették figyelembe, és a két település közötti súrlódások tovább folytatódtak. A szájhagyomány szerint a ladányiak a szentgyörgyieket valósággal elüldözték a Telken lévő falujukból, és így a lakosság új helyre, az úgynevezett Putrik-partra települt át.¹⁴ A Putrik-part a mai község központjától 1 km-re  keletre található  a  régi  térképeken  és  dombos  hely  lévén  alkalmas  volt  földbe  vájt lakhelyek építésére, melyekre a közeli Zagyva folyó bőséges nádfedelet szolgáltatott. A lakosság aztán fokozatosan terjeszkedett a Zagyva folyó mellé, ahol a folyót követő út is kialakult.

14. Lippay L. 1893. 9.

A község áttelepülésére fontos bizonyíték egy 1729-ben kelt irat, mely szerint Ádám Pál

„több szentgyörgyi gazdákkal Szentgyörgy megszállása után, mintegy negyven éve megárendálták (bérelték) Szászberket.” Az idézett irat szerint Alsószentgyörgy lakossága feltehetően az 1680-as évek végén települt át mai helyére.¹⁵

1699-ben nevezetes összeírásra került sor a Jászságban, amely a Jászkunság későbbi eladását készítette elő. Az összeírást, amely a felnőtt lakosság mellett a javak számbavételét jelentette Johann Christoph Pentz egri kamarai prefektus végezte. A nagyon alapos összeírás anyagából ismert, hogy a helyben lakók 80%-a jövevény volt, akik az összeírás előtt négy évvel költöztek ide kilenc felvidéki faluból.¹⁶  Tehát csak 20%-a maradt meg a Telek-szállás eredeti lakóinak, mert a vészterhes időkben a lakosság elmenekült, de a 17. század végére új jövevények alkotta népességmozgás indult a Jászságba, s így Alsószentgyörgyre is, amelynek kiváltó oka a jászoknak adott ősi kiváltságoknak a megléte volt.

A Pentz-féle összeírás 65 gazdacsaládot rögzített, amely kb. 400 főnyi összlakosságot jelent. Nem írták össze az asszonyokat és a 18 éven aluliakat. Az összeírás megjegyzi azt is, hogy a falunak még temploma sincs, csak egy ház szolgál erre a célra. Néhány évnek még el kellett telnie, amíg a falu kőből egy nagyobb templomot építhetett magának. Más községekben, ahol a lakosság az eredeti helyén maradt elég volt a meglévő templomot felújítani. A jellemző mégis, az volt, hogy amíg a török a református egyházak működését eltűrte, addig a katolikus plébániákat elpusztította, s a vándorpapok vagy az időnként megjelenő ferences barátok nem tudták pótolni a hiányzó parókiák hitbuzgalmi és egyházszervező szerepét.

Templom épül a 18. század elején

1702. évben I. Lipót a jászok és kunok földjét – mint új szerzeményű javakat – eladta a Német Lovagrendnek 500 ezer rhénes (rajnai) forintért. A jászokat igen elkeserítette ez az esemény, hiszen alig szabadultak meg a török elnyomástól. Az eladás azt jelentette, hogy a Jászság népe elveszítette korábbi kiváltságait és jobbágysorba került. Mégis az egyház újjászületése nem torpant meg, a vártnál jóval gyorsabban következett be, s ehhez a nagy segítséget a püspökök és főleg a falvak népe adta. A „mi plébániánk” felépítése, „a mi papunk” elhelyezése, a „mi dolgunk” öntudata jegyében sorra újjászülettek a Jászságban a templomok, alakultak meg az egyházközösségek és nagyjából azonos időben kezdték vezetni az anyakönyveket a 18. század elején. Jászalsószentgyörgyön 1701. december 1-jétől vezetik az egyházi anyakönyveket.

15. Selmeczi L. 2011. Redemptio XVIII. 1.

16. Fodor F. 1942. 352.

A község anyagi és szellemi erejét jelzi, hogy 1702-ben új templom építését kezdték meg. A faragott köveket az építéshez ökrös szekerekkel hordták Déméndről (Heves megye). 1703 karácsonyára készül el teljesen a templom, s erről a plébánia anyakönyvében latin nyelven Gyetvai Mihály a község első plébánosa megemlékezik. A szöveg fordítása így szól:

„1703. évben karácsonykor a nádas templomocskából áthordozkodtunk az újból épült templomba és harmadik nagy szentmisét és szentbeszédet abban tartottam.” Lippay Lajos plébános 1893-ban íródott községtörténetei munkájában megjegyzi, hogy 1703. június 3-án Szentháromság vasárnapján a templom Telekessy István egri püspök engedélyével megáldatván benne az első mise megtartatott. A teljes áthordozkodás az új templomba karácsonykor történt, mikor is a második mise az éjféli mise volt, a harmadik pedig a nappali karácsonyi nagymise.¹⁷ 1704-ben az új plébániaépület is elkészült.

A régi község templomának védőszentje Szent György volt. Mivel magyarázható akkor, hogy ezt a harmadik és az 1793-ban épült mai templomukat is a Szentháromság tiszteletére szentelték fel, hisz hazánkban számtalan példa bizonyítja, hogy a katolikus plébániatemplomok a viharos évszázadok ellenére is híven megőrzik eredeti védőszentjük vagy titulusok nevét? Ennek egyrészt az lehet a magyarázata, hogy a község lakossága ekkor már szinte teljesen kicserélődött, s nem emlékezhettek a volt templom titulusára, amely egykor a Telken állt. Másrészt a kor rekatolizációs és barokk szellemének megfelelően a 18. században diadalútját járó Szentháromság tiszteletének megfelelően tették ezt valószínűleg főpapi ajánlásra.

Országszerte ekkoriban állítják fel a falvakban, városokban a Szentháromság-szobrot hálából a török uralomból való megszabadulásért.

A község akkori elöljárói a templom építésének kezdetekor a fundamentumba ünnepélyes alapítólevelet helyeztek el, melynek a szövege a következő:

„Mi Jász-Alsó-Szentgyörgyi Bírák, és mellettünk levő Esküdtek mostani Bíró Tóth János, Ivánics Jakab, Nagy Miklós, Szűcs Ferencz, Tóth Márton, Kormos Balázs, Derecskei György, Egyház Bíró Molnár Mihály, recognoscállyuk per praesentes, hogy mi Tisztelendő Ordódi Sebestyén Pankotai Apátúr és Esperes, Egri Canonok előtt: úgy mint magos Egri Püspök Telkessy István Uram eő Nga Templomunk első szeglet fundementomi kövének be-helyeztetésében kipebelie előtt. Item Tisztelendő Pr. Varaszai Mátyás Apáty Plebanus, Bognár András Jákóhalmi Plebanus, és Gyetvai Mihály mostani Plebánusunk Uraimék elött: agyuk tuttára az kiknek illik, hogy mi felyeb meghitt Birák, és Eszküttek Szent Háromság Tisztességére építetet Templomunkat örökösen, és megmásolhatatlanul Szombati vámmal: ugy mint Szombaton nap kelettül Fogvást vasárnap nap keletig   malmunkból   provenialandó   vámmal   meg   ajándékoztuk,   hogy   Szent   Háromság tisztességére építetet Templomunknak naponként illendő fogyatkozási helyre hozattassanak szükségének segélésére. Úgy, hogy valaki mi közülünk, vagy is mind a két ágon levő maradékink felbontani akarná, vagy is akarnák az Anyaszentegyház Templomok jószáginak háborgatói ellen Statuált örök Átok légyen rajta, és rajok. Én is alsó-Szent-Györgyi malomban lakos Molnár György mind engem s – mind – a két ágon lévő maradékimot (mivel ezen malomnak böcsületes Faluval együtt első indítója, és építetője valék) concernáló vagyis concernalandó kő Templomunkra Helységtől jegy ruhájúl örökösen,

17. Lippay L. 1893. 35.

megmásolhatatlanul hagyott porciomat örökösen, és megmásolhatatlanul hagyom, cedálom Sz: Háromság Tiszteségére építetet Templomunkra felyeb megirt átok alatt. Melynek nagyob bizonyságára attuk felyeb specificált Urak előtt falu szokott pecsétével kezünk kereszt vonásával megerősétetet cessionalis Levelünket Datum In Jász Alsó Szent György Anno Dei 1703 Die 11

Martij.”¹⁸

Ennyit mond a nyelvtörténeti szempontból is érdekes alapítólevél, melynek egy példányát az egri káptalan levéltárában is elhelyezték. Valószínűleg nem az átoktól való félelem, hanem inkább a vallásos buzgóság következtében mind az alapítók, mind azoknak utódai csaknem két és fél évszázadon át betartották fogadalmukat és a malom szombati vámkeresetét a templom céljaira fordították mindaddig, amíg a vízimalom a Zagyva folyó szabályozása következtében meg nem szűnt.

Azonban az új templom nem sokáig örvendeztethette meg a község lakosságát, mert  1706. szeptember 1-jén, ahogy az előző évben is, a labancok Rabutin de Bussy osztrák generális vezetésével pusztítottak a faluban. Ezúttal a falut felégették, a templomot és a paplakot kirabolták, a lakosság elmenekült. Gyetvay Mihály plébános az anyakönyvekkel együtt szülőfalujába Bükkszenterzsébetre menekült, ahová később lelkésznek kinevezték. Így az anyakönyv vezetése hiányos, mert Gyetvay plébános utódja Turcsányi Ferenc a helyben maradt lakók adatait 1706. szept. 1-től 1709. júl. 6-ig a leányegyházként idetartozó Jászladányban anyakönyvezte.¹⁹

1711. márciusában Turcsányi plébános a következőket írta Telkessy püspöknek:

„Jól tudgya azt Nagyságod, hogy Alsó-Szent-Györgyön Plébánia ház el pusztult, in filiali Ladányon harmadfél esztendőtül fogva nyomorogtam. Most immár Plebaniát minden hozza tartozandókkal Alsó-Szent-Györgyiek meg építvén, engem által vinni igyekeznének, ha Nagyságod abban ellent nem tartana, minthogy annak előtte is ott volt ennek a két helység Plebanusának lakóhelye.”²⁰

1711/12-ben a visszatért lakosság helyreállította és némileg megnagyobbította a megrongált templomot és paplakot, a plébános visszaköltözhetett. Jászladány 1734-ben önálló plébánia lett, elcsatoltatott Alsószentgyörgytől. A tiszta katolikus Jászalsószentgyörgyön az 1745. évi redemptio során 128 gazdacsalád váltott földet és a lakosság száma az újabb beköltözések révén egyre gyarapodott. Ekkor a Jászságban a redemptio révén olyan földközösség és kötött gazdálkodás fejlődött ki, amelynek sehol sem volt párja az országban. ²¹

18. Lippay L. 1893. 37.

19. Lippay L. 1893. 39.

20. Soós I. 1985. 371.

21. Redemptio (ejtsd: redempció) – visszavásárlás, megváltás, önmegváltás. A szó az 1745-ös jászkun redemptiora utal, amikor a jászok és a kunok példás összefogással, saját erejükből visszavásárolták régi kiváltságjogaikat. Mária Terézia magyar királynő 1745. május 6-án írta alá a jászok és kunok redempcionális diplomáját. Május 6-a a jászkunok emléknapja.

A jászok a redemptio után felszabadultak minden kívülről jövő kényszer hatása alól, és szabadon fejthették ki gazdasági képességeiket. A szabad Jász-Kun Kerület római katolikus egyházközségeit kegyúri jog illette meg újból, amit még Ulászló király biztosított 1512. évi kiváltság levelében.

A redemptus lakosság fontosnak tartotta a lelki gondozást. A templomba orgonát építtettek, harangot vettek, majd öntettek egy nagyobbat és egy kisebbet is. Három oltár állt a templomban, kőtornyában óra, amely még száz évvel később is működőképes volt az újabb templom tornyában. 1741-ben új és nagyobb plébániát is építettek.

1766-ban Gróf Eszterházy Károly egri püspök „Canonica visitatió” (ellenőrző vizsgálat) során a Jászságban minden plébániát meglátogatott. Községünkben az 1766. augusztus 16-án rögzített püspöklátogatási jegyzőkönyv minden részletre kiterjedő alapossággal készült el. Már ekkor felvetődött a templom körül lévő temető helyett új temető létesítése a falun kívül, és hogy a templom már szűknek bizonyult a hívő lakosság számára. A templom boltozata 1789-ben életveszélyesen megrepedt, sürgetővé vált tehát a régóta kívánatos új és nagyobb templom felépítése.²² Az új (mai) temetőt 1775-ben megnyitották a község keleti végén, melyet később többször is bővítettek.

22. Soós I. 198

A MAI TEMPLOM ÉPÍTÉSE ÉS FELSZERELTSÉGE

Az új templom tervrajzának elkészítésével és kivitelezésével Rábl Károly gyöngyösi építőmestert bízta meg a helyi elöljáróság, aki a tervrajzot el is készítette, melyet a helytartótanácshoz el is küldtek. Jozef Tallherr, a kamara architectus primariusa azonban egy új tervrajzot küldött le a szentgyörgyieknek saját szignójával ellátva. Ez a tervrajz azonban nem nyerte el a község tetszését. Nem barokk, hanem inkább klasszicizáló templom épült volna fel egyszerűbb formában, kisebb kupolás toronnyal. Ha az elkészült templomot összehasonlítjuk ezzel  a tervrajzzal,  azt vehetjük  észre,  hogy az  alaprajz  megmaradt,  viszont  a homlokzatot barokkizálóbbá tették, a kamarai hatóság ellenében. Megszokott barokk elemeket alkalmaztak: az ajtó és ablak fölé rokokó füzéreket, íves oromzatot kővázákkal, attika szintet, s az óra is megtöri a hagymakupolás torony párkányzatát. A község tehát ragaszkodott a mai szemmel is szebb barokk formához. A változtatásokra fényt derít egy Eszterházy püspökhöz írt évszám nélküli – feltehetőleg 1790-ben – írt levél szövege:

„Nagy Méltóságú Gróff Egri Püspök

Kegyelmes Urunk, s Fő Pásztorunk!

…megboldogult II. –ik Jóseff Fölséges Császárunk idejében mindenféle Fundátiók és

Congregátióknak pénzei el szedettek volna, hogy mi Templomunknak már akkor is 5000

Forintokbul álló Cassáját  meg menthettük, újj Templomunknak építéséről gondolkottunk, és  instántiánkban  a  Fölső  Helyekben  Districtussaink  által  elő  mozdítattuk,  amint  is három rendbéli Delineátioink a Fölséges   Consílium által meg vettetett és egy más oda fönt készült külddettetett le oly, rendeléssel, hogy ha azon módon akarunk építeni, építhetünk. Azonban a Gyöngyösi Rábl Károly Kőmíves mester kinek az építendő Templomot kezére bíztuk, némely változásokat tett a Delinatióban, mely a megerőssítés végett üsmét föl küldetett, azon üdőtül fogva semmi bizonyos rendelését a Fölséges Conzíliumnak nem vehettyük. Eddig kegyelmes Urunk mind a mostani környülállásokra, mind Templomunkra nézve várakozhattunk, de már most a meg indult Templomunknak Boltozattya, hogy a tapasztalt félelmes szakadozások továbbá veszedelmet, okozhatnak a népben. Ezeket Districtusainknál jelenthettük, és azontis, hogy mivel ezen üdő alatt más vallásbéli Templomok fel épültek, mi több resolutiót nem várunk, hanem Excellentiádnak jelentését teszünk (amit a Fő Tisztünk is jóvá hagyott) minden további várakozás nélkül az  építést  el  kezgyük,  azon  esedezvén  Ecxellentiádnak,  hogy a  történhető  Kérdésben minket Kegyelmes reflexióinak hódolattal vagyunk Excellentziádnak alázatos engedelmes szolgái

Jász Alsószent György Helysége Bírája s Tanácsa.”

A szentgyörgyiek tehát önhatalmilag tették meg változtatásaikat, bár azt jámborul az építész Rábl Károlyra hárítják. Az ellenreformációs tevékenységről közismert Eszterházy püspök jóindulatát   pedig   azzal   próbálják   megnyerni   az   esetleges   retorziók   esetére,   hogy   arra hivatkoznak,  hogy egy más  vallásbeli  templom  már rég elkészült  volna ez  idő  alatt.  Ilyen előzmények  után  épült  fel  az  „Elöljárók  gondos  igyekezetei  által,  ugyancsak  ez  Nemess Helység Lakossainak egyenlő Köz akarattyával a Szent Háromság egy Élő Isten Dítsőségére, Győngyős Városában Lakzó Rábl Károly Kőmíves Mesterrel” a jászalsószentgyörgyi katolikus templom.²³

Az, hogy községünk ennyire ragaszkodott a saját elképzeléséhez abban benne volt az a ki nem mondott nemes versengés is, hogy melyik jász település képes a legszebb és a legnagyobb templomot felépíteni. A jászalsószentgyörgyi Szentháromság plébániatemplom a jászberényi és a jászapáti templom után harmadik a rangsorban ami a méreteit illeti. Magassága 46 méter, mely megegyezik a hosszúságával, belmagassága 16 méter, szélessége 13 méter, középen 16 méter széles.

A dongaboltozattal fedett hosszhajó közepén kereszthajóként kissé kiszélesedik és kupolával fedett. A nagyablakú tornyot a homlokzat foglalja magába. A toronyablakok fölött az óra helyezkedik el. A főbejárat fölött egy nagyablak, a fölött egy rácsozott körablak látható. A templomot összesen kilenc nagyablak világítja meg. A homlokzathoz közel jobbról egy mellékbejárat  vezet  a  templomba,  balról  egy  kisebb  bejárat  van  a  toronylépcsőkhöz.  A lekerekített sarkú szentélyhez a sekrestye csatlakozik, ahonnan a szentélybe lehet bejutni.

A templom építéséhez 1790-ben fognak hozzá Vágó Pál főjegyzősége és Czakó János bírósága alatt. Rábl Károly ²⁴  2700 Ft-ért vállalta el a templom felépítését az anyagon kívül, és vállalta egyúttal a régi templom lebontását is, melynek lényegében a helyére épült fel az új, nagyobb templom szentélyével keletre, homlokzatával nyugatra nézve.

Érdemes felsorolni, hogy a sok fuvar és a lakosság által teljesített ingyenes közmunkán kívül mi mindenre volt szükség:

Az alapozáshoz a terméskövet a Mátra hegységből szállították 2 Ft-ért ölét. A meszet Szőllősről vették 34 krajcárért kilaját. A vasat Czébur Ádám szolgáltatta mázsáját 8 Ft-ért. Az ácsmunkát Achleitner szolnoki ácsmester végezte 1640 Ft-ért. A toronyra külön 350 Ft-ban történt vele megállapodás, mely szerződést már Gondos Pál bíró mutat be a kiküldött bizottságnak. Az ablakkereteket és az ajtókat vörös fenyőből Kelmár János árokszállási asztalos vállalta el 615 Ft- ért. Gábor József jászberényi lakos készítette a lakatos munkát 907 Ft-ért.

23. Zsolnay L.: 1993. 411-412.

24. Rábl Károly (1748-1828) gyöngyösi építőmester fiával ifj. Rábl Károllyal az alföldi késő barokk és korai klasszicista építészet sokat foglalkoztatott mesterei Malmokat, hidakat, fogadókat is építettek. Gyöngyös, Debrecen, Karcag, Kisújszállás, Törökszentmiklós, Jászapáti, Jászladány templomának építőjei is.

Lázas tevékenység fejlődött ki a megkötött alkuk után a mai templom felépítésével, úgy hogy már 1791-ben a falak nemcsak felépülnek, de a tető is ráment, sőt még ebben az évben Szentháromság tiszteletére Nagy Gábor jászapáti plébános és kerületi esperes meg is áldotta az épületet. A többi munka a következő évben nagyrészt elvégzésre került. 1793-ban a torony is tető alá került, amit a bevégzés idejét jelző, ma is a toronysisak nyugati oldalán látható 1793 évszám  is  mutatja.  A  templom  felépítésénél  és  berendezésénél  nagy  érdemeket  szerzett Szuhányi György plébános, akit jutalomból 1805-ben Szatmár egyházmegyébe kanonokká neveztek ki.²⁵

A  templom  belső  berendezése  természetesen  még  hosszú  évekig  eltartott,  melyek egyrészt közköltségen készültek, másrészt az ájtatos hívek ajándékai. Az építkezések mellett a kegyúri jogokat²⁶   viselő jász települések mindig jelentős figyelmet és összegeket fordítottak egyházaik  belső  csinosítására  és  berendezésére.  Ennek  köszönhető  a  jász  templomokban található nagyszámú oltárok felállításának szokása, valamint a díszes berendezések, így az orgonák, szószékek és padok beszerzése is.

De nézzük miképpen rendezték be és szerelték fel a szentgyörgyi templomot. A nagyoltárt fekete és szürke márványokból Pércsi János gyöngyösi mester rakta ki 850 Ft-ért és öt kőből búzáért. A tabernákulumot és a mellette levő két szárnyas angyalt, továbbá a főoltár mellett Szent István és Szent László szobrát Kurinszki Simon gyöngyösi képfaragó készítette 720 Ft-ért és 4 köböl búzáért.

A szentély festését és az orgona festését, aranyozását Farenshon Ferenc egri festő végezte

400 Ft-ért és 12 kiló búzáért. Mózer József egri képfaragónak a szószék elkészítéséért 420 Ft-ot és 3 kőből búzát fizettek ki. A templom 46 padja kemény tölgyfából készült, melyet a tárkányi erdőben vágtak és szárítottak. Oberfrank Antal egri asztalos állította be darabját 250 Ft-ért. A nagy oltárkép és két mellékoltár képét Lochbiller Ferenc Pesten dolgozó német festő festette. A másik két mellékoltár későbbi eredetű. Az egyik a nagy kolerajárvány megszűnésekor 1831-ben lett felállítva, a másik 1844-ben a Mária Olvasó Társulat által. A nagyoltár képének festését Rigó Gergely fizette ki, aki ezen kívül még 500 Ft-os alapítványt is tett a templom javára. A nagyoltár oltárkövét báró Fischer István egri érsek szentelte meg. A négy mellékoltár is el lett látva gondosan lepecsételt oltárkövekkel. 1806-ban kövezik ki a templom talaját kelheimi márványlapokkal. Mindennemű szerelvényét a templomnak megáldotta Rigó Ferenc jászberényi apát-plébános.²⁷

25. Lippay L. 1893. 40.

26. A kegyurasság, mely szabad plébános-választási jogot is jelentett, nemcsak jelentős jogok gyakorlását, hanem nagy anyagi terheket igénylő kötelességeket is adott a jászoknak, mert ők tartoztak az egyházi személyek anyagi javainak fizetéséről gondoskodni és rájuk hárult a templomok építése és berendezése is. A kegyúri jogok egészen a 20. század közepéig fennmaradtak.

27. Rigó Ferenc 1752-ben Jászalsószentgyörgyön született redemptus családban. Szülei Rigó Gergely és Kátai Anna. 1776-ban szentelték Egerben pappá. Káplánként Jászapátin, Jászberényben, Egerben szolgált. Jászjákóhalmán lett plébános 1787-ben. 1798-ban Eszterházy Károly egri püspök Jászberény plébánosának nevezte ki. Földi pályáját 1808-ban fejezte be és a jászberényi főtemplom alatti kriptában helyezték örök nyugalomba.

A templomon belül a ma is látható szobrok, képek mind a hitbuzgó lakosság adományai. A Szentháromság-szobrot  1847-ben  vásárolta Halla József és  neje Bajzáth  Erzsébet.  A kisebb Mária-szobrot 1860-ban Szabó Mihály és neje Varga Katalin vásárolta. A Szomorú Jézus szobrát Cseh Terézia vette, a Szent Anna-szobrot 1886-ban ajándékozta Urbán Pap János és Ádám Rozália. A 14 stációs kép közadakozásból készült, de feljegyzésre került Szabó K Mihály neve is, aki a legtöbbet adta a költségekbe.²⁸

Felsorolni sem lehet azt a sok-sok berendezési tárgyat, miseruhákat, lobogókat, terítőket,

kellékeket, melyeket a hívő lakosság adományozott sokszor név nélkül a templomnak. Az első száz év alatt a templom épületének gondozására a lehetőség szerint több ízben is sort kerítettek.

1820-ban meszeltette kívül-belül a templomot Vízi János egyházgondnok 1000 Ft-ért. (Ekkor még a templomon belül csak a szentély volt kifestve Szent György vitéz alakjával.) Az óratáblákat is ebben az évben festetik és igazítatják az órát.

1811-ben Ruttner Ferenc plébánossága alatt építették fel az új és tágasabb parókiát,²⁹ amely 1972-ig állt fenn a mai helyén.

Jászalsószentgyörgy fejlődését mutatja, hogy 1829. július 3-án kelt kiváltság levelében I. Ferenc császár Jászalsószentgyörgynek városi rangot adományozott évi négy alkalommal vásártartási joggal is felruházva. Ez a kiváltság nagyban elősegítette a község további fejlődését mind gazdasági, mind társadalmi tekintetben. A mezővárosi rangot 1876-ig tarthatta fenn a község. Az újonnan felállított Jász-Nagykun-Szolnok megyébe mint nagyközséget osztották be. Annak ellenére, hogy 1859-ben a község birtokában lévő Kara pusztára 159 család költözött el, a lakosság létszáma némi stagnálás után egyre gyarapodott. A templom fennállásának 100. évében

1893-ban a község lakossága 4687 fő volt, s ebből római katolikus vallású 4509.³⁰  Ennyi római katolikus hívőt érintett meg lélekben az a nevezetes ünnepség, amelyet 1893. augusztus 6-án tartottak a templom 100. éves jubileumán.

28. Lippay L. 1893. 42-43.

29. Lippay L. 1893. 52.

30. Lippay L. 1893. 19.

A templom centenáriuma

A százados évfordulóhoz közeledve Lippay Lajos plébános az egész templom külső és belső felújítását határozta el, melyet az egyházhatóság jóváhagyott. E nagy fontosságú ügy iránt a plébános úr igyekezett a hívekben érdekeltséget kelteni és őket áldozatkészségre buzdítani. Amire nagy szükség is  volt, mert a templom pénztárában a felújításokra csak 3893  Ft állt rendelkezésre.

Először az 1868-ban bekövetkezett földrengés okozta károkat kellett rendbe hozni. A külső fal repedését vasakkal erősítették meg, amely 1350 Ft-ba került. A külső tatarozásra szükséges összeget a következők kölcsönözték: Közbirtokosság 300 Ft, Lippay Lajos 200 Ft, Urbán Pap János 200 Ft, ifj. Eigen József 50 Ft, Horváth András 50 Ft, Bathó József 50 Ft, Őrsi Pál 50 Ft, Csuri János 100 Ft, Markó István 50 Ft, Szabó K János 50 Ft, Czakó Mihályné 50 Ft, Bajzáth K János 100 Ft, Vízi István 50 Ft, Nagy J István 50 Ft.³¹

Ekkor került sor a torony sisakjának rézlemezekkel történő beborítására és a templom kilenc nagyablakának színes üvegekkel való díszítésére is, amely 500 Ft-ba került. A templom közepén lévő két ablakot színes üvegmozaik képpel Róth Miksa díszítette.³² Az egyik ablakon a Szentháromság látható,  a másik ablakon a község címere díszeleg remek színpompában. A

korábbi régi oltárképek helyett Sajósy Alajos egri festőtanár 1891-ben újakat készített.³³

A főoltárra 1500 Ft-ot Öreg Varga András fizette. Az első mellékoltárt Kecskés István, Tót Márton Miklós, Bajzát Ilona és Czakó Borbála festtették 250 Ft-ért. A második oltárképet a helyi Mária társulat festtette, a harmadikat Vízi A János, a negyediket Ádám Ambrús helyi lakos festtette szintén 250 Ft értékben.

A templom boltozatán lévő tempera festmények Mihályi Antal budapesti festőművész alkotásai. Tamsa Lajos egri festő pedig a templom belső aranyozását végezte el. Mezei Józsefné Papp Terézia volt kántorné alapítványi pénzéből 1269 Ft-ért próba-ezüstből készült öröklámpát vásárolt.  A  templom  bejáratához  körlépcsők  készültek,  a  főbejárathoz  szélfogó  ajtó,  a sekrestyébe öltözőszekrényt, ülőpadokat szereztek be és még sok-sok apróbb munkát végeztek el. Az egész felújításra, beruházásokra fordított összeg 10.711 Ft-ot tett ki.

31. Lippay L. 1893. 45-46

32. Róth Miksa (1865-1944) üvegfestő. A magyar művészeti életben igen jelentős szerepet töltött be. Évtizedeken át ellátta üvegmozaik-készítő műhelye Budapest számos nagy középületét (Országház, Szt. István-bazilika), de külföldön is dolgozott magas művészi és technikai színvonalon.

33. Sajósy Alajos (1836-1901) festő. Pesten, Bécsben és Münchenben tanult, majd Egerben telepedett le, ahol 30 évig tanárként működött. Számos oltárképet festett szerte az országban. Jászalsószentgyörgyön a legtöbbet: ötöt, Jászapátin egyet, Jászdózsán kettőt. Eklektikus akadémiai stílus jellemzi képeit.

Ezen felül még további adakozás történt, akiket Lippay plébános hálával említ meg: Kecskés József 100 Ft, Mizsey  Imre 50 Ft, Mácsay István 25 Ft, Varga András 80 Ft, Varga Katalin 40 Ft, Czakó Borbála 22 Ft, Kecskés Mária 20 Ft, Vízi Jánosné Nagy Mária 14 Ft 42 krajcár, Bajzáth Jánosné 10 Ft, Gondos Ignácz 10 Ft, Varga Erzsébet 10 Ft, Tóth Ilona 10 Ft, helyi közbirtokosság 10 Ft 22 krajcár, egy magát megnevezni nem akaró 10 Ft.

Ily nagy áldozatoknak köszönhető, hogy a templom megülhette fennállásának százados örömünnepét 1893. augusztus 6-án. A község szülöttje Törőcsik József prépost, egri kanonok celebrálta az ünnepi szentmisét, akinek ez volt a papságának 50. aranymiséje is egyben. Ficzek Károly kanonok, jákóhalmi plébános segédkezett a szertartásban és Justus József kanonok az egyházkerületet vezető esperese áldotta meg a díszbe öltöztetett templomot.³⁴

A 19. század végéről még egy nagy ünnepi eseményt kell megemlítenünk. Ahogy az egész ország, úgy a község is készült az ezredéves évfordulóra 1896. május 10-én a millenneumi ünnepség keretén belül az iskolában Egri (Adamcsek) György iskolaigazgató tartott ünnepi beszédet, a templomban Varga Sándor segédlelkész, a Községháza udvarán pedig Lippay Lajos plébános volt az ünnepség szónoka.³⁵ Ez alkalomból ültették a templomkert déli sarkára a ma is lombosodó, hatalmas koronájú tölgyfát.

Lippay Lajos (1840. Miskolc-1905. Jászalsószentgyörgy) plébános nemcsak a templom felújításával szerzett elévülhetetlen érdemeket, hanem mint az iskolaszék elnöke a tanügyfejlesztésben is sokat tett a községért. Előzőleg ő a jászberényi főgimnázium igazgatója volt és pályázat útján került 1884-ben a községbe plébánosnak. Felújíttatja a lányiskolát (a Takarékszövetkezet  helyén),  majd  felépítteti  a  fiúiskolát,  (Templom  mellett)  sőt  az  óvodai nevelés beindítását is kezdeményezi. Két új tanítói állást biztosít, rendezi a tanítók fizetését és a két iskolát felszerelteti az akkori legmodernebb eszközökkel. De a legkiemelkedőbb érdeme a lelkészi  tevékenység  mellett  az  1893-ban  egy korabeli  pályázatra  írt helytörténeti  munkája, amely Jászberényben nyomtatásban meg is jelent.³⁶

34. Lippay L. 1893. 47-50.

35. A millenneumi ünnepségen elhangzott beszédek nyomtatásban is megjelentek a szolnoki nyomda kivitelezésében. Az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik „Három beszéd” címen. Fénymásolatban a Községi Könyvtárban is megtalálható.

36. Lippay Lajos: „Jász-Alsó-Szt.-György nagyközség történeti vázlata és templomának századik évfordulója” száz évvel később 1993-ban reprint kiadásban a Községi Önkormányzat Lukácsi László javaslatára újból megjelentette 2000 példányban.

Vallási élet

Lippaynak e jelentős művéből ismerhetjük meg templomunk történetének adatait, de képet kapunk a szerző korának hit és erkölcsi életéből, valamint a vallási társulatok működéséről is. Megállapítja, hogy „e nép szereti Istenházát, rá áldozni is tud, még pedig szépen, mint a templom történetéből látni is lehetett. Egyedül a serdültebb fiatalság viselkedése hagy kívánni valót a templomban, de a múlthoz viszonyítva hála a Gondviselésnek ez is szelídül. Különben ez a legrégibb időkben is kifogás tárgya volt… De annál példásabb viselkedést tanúsítanak a komolyabb korúak az imádság házában, s sok lelki örömben részesítik a lelki pásztort.”

Azt,  hogy  Jászalsószentgyörgy  népe  mélyen  vallásos  volt,  tanúsítják  a  különböző vallásos társulatok is. Ilyen társulat volt már 1717-ben a „b. Szűz eljegyzéséről” nevezett társulat, majd az 1740-ben alakult „Szerafikus Sz. Ferencz chordás” társulat. E két társulatot az 1766-os püspöki látogatás egyesíti és „Oltáriszentség” társulatként való működését parancsolja meg.

Lippay plébános korában a következő társulatok léteztek:

1.  „Mária nagy társulat” 300 taggal, vezetője: Bató József

2.   „Mária olvasós társulat” 495 taggal, vezetője: Ivány Antal

3.   „Szentháromság egyesület” a káromkodás megakadályozására 600 taggal, vezetője: Ivány Antal

4.   „Temetkezési társulat” 550 taggal, elnöke: id. Eigen József, alelnöke: Kátai Gergely, titkára: Fucsek Gyula tanító, pénztárosa: Bertalan Ignácz, eljárója: Ivány Antal.

5.  „Legszentebb szív”

6.  „Imaóra”

7.  „Skapuláre”

„Midőn a nép vallási, erkölcsi élete ily társulatokban nyer kifejezést, nyilvánvaló, hogy azt csak kedvezőnek lehet ítélni”-írja Lippay plébános.³⁷

Az Egri Főegyházmegyének jászapáti kerületi esperességéhez tartozó Szentháromság plébániatemplomunk búcsúját természetesen Szentháromság vasárnapján tartja. A búcsú megtartását II. József császár, – aki liberális és vallásellenes intézkedéseiről volt híres – országszerte betiltotta. 1790. januárjában az uralkodó meghalt, s a halálos ágyán szinte valamennyi intézkedését visszavonta. Ezt követően újból szabad volt a búcsút megtartani. A búcsú engedélyt XVI. Gergely pápa 1842. év január 21-én megerősítette és örök időkre megadta a  községnek.  „A  búcsút  nyerni  kívánók  Szentháromság  vasárnap,  mint  egyház  napján  és nyolcada alatt, a nevezett ünnepet előző és következő szombat délutántól – délutánig meggyónva és áldozva, az egyház szándékára a megszabott imáikat és jóságos cselekedeteket elvégzik.”³⁸

37. Lippay L. 1893. 65-66.

38. Lippay L. 1893. 50.

A jászalsószentgyörgyiek vallásosságának bizonyítéka az is, hogy nemcsak saját templomuk búcsújára készültek lelkiekben, hanem Mátraverebély-Szentkútra is elzarándokoltak. Gyalog indultak a hosszú útra. Jászberényben a szentkúti templomnál gyülekeztek több község zarándokait is bevárva és együtt indultak tovább.

Az egyik útvonalról, amely az egri búcsút is érintette Kátai Ferenc búcsújárónak fennmaradt a plébánia irattárában egy feljegyzése: „1875-ben én mint Kátai Ferenc a búcsúról Egerből elmentem Verebében a Szent Kúthoz az jászladányiakkal. Orosz István volt az énekes ember közöttünk, és ekkor mink Egerből kimentünk Egerszalókra és az szalókiak is mivelünk jöttek az Szent Kúthoz Verebébe. Egerszalóktól mentünk Szollátnak, Siroknak, Recsknek, Derecskének,  Ballának,  Mántyinak,  Nagyterenyének,  Kisterenyének,  Csingerházának  és  így értünk Verebét a Szent Kutat és akkor temérdek nép volt Verebében.”

A jászalsószentgyörgyiek az 1890-es évek elején pihenőhelyként Mátraverebély környékén zarándokházat is építettek, melyhez az építési anyagot az egykori nádorfőkapitányi Almássy család ingyen biztosította. A Szent Kúthoz való zarándoklat indítéka a vezeklés mellett a bajban, szükségben, betegségben elnyert segítségért való köszönetmondás volt. Az igény a lelki életre, a megtisztulásra a mai napig motiválja a szentgyörgyieket a zarándoklatokra, csak ma már busszal teszik meg az utat és több helyre is elutaznak az országban.

A TEMPLOM MÁSODIK ÉVSZÁZADA

Átlépve a  20.  századba  két  olyan  plébánosnak  a tevékenységét  kell  ismertetni,  akik egymás után a leghosszabb ideig szolgálták az egyházat a községben. A század első felének meghatározó egyénisége volt a község vallási és társadalmi életében is Varga Sándor esperes plébános. A község idős emberei, akik gyerekkorukban ismerték őt, ma is úgy emlékeznek rá, mint határozott egyéniségre, aki rendkívül jó szónok volt, szép hangjával a hívekre nagy hatást gyakorolva prédikált. Varga Sándor Gyöngyöspatán született 1871. október 21-én. 1905-ben lett a község plébánosa. A Jászberényben megjelenő „Jász Újság” 1910. július 24-i számában már esperesi beiktatásáról értesülhetett az olvasó közönség:

„Az alsójászsági esperesi kerület esperes plébánosának Varga Sándornak csütörtökön, folyó hó 21-én volt Jászalsószentgyörgyön az ünnepélyes beiktatása. A lélekemelő egyházi szertartást Török Kálmán kerületi főesperes végezte a remekül feldíszített templomban. Az Isten segítségül hívása után Török főesperes a hitvallás kivétele, a templom kulcsának, evangéliumos és szertartás könyveknek szimbolikus átadása után gyönyörű beszédet intézett az ünnepelt alespereshez, miután folyt a szertartás tovább. Az installáción részt vett az esperesi kerület papsága igen nagyszámban. Délben az ünnepelt díszebédet adott a plébánián vendégei tiszteletére, hol a város intelligenciája és a patronátus szép számban volt képviselve”

Varga   Sándornak   az   egyházi   teendők   igen   sok   munkát   adtak,   de   lelkipásztori tevékenysége mellett, mint iskolaszéki elnök irányította a tantestület működését és az iskola vagyonát is figyelemmel kísérte. 1928-ban az ő kezdeményezésére épülhetett fel   a Fő úton a Szent Imre Iskola. A község közigazgatási ügyeiben is járatos volt, a vezetőkkel állandó kapcsolatot  tartott  fenn.  Elmondható,  hogy  a  község  politikai,  társadalmi  életében  vezető szerepet szerzett, amit elsősorban műveltségével, tekintélyével ért el. Ennek köszönhető az, hogy a községben szélsőséges politikai nézetek, kezdeményezések nem kaptak teret. Pedig ez a kor az I. világháború, majd az utána következő évek, és a II. világháború borzalmai különösen nagy feladat elé állíthatták őt, mint a község plébánosát. A hivatástudat, a hite adott erőt számára, hogy a rábízott „nyáját” vezesse a történelem viharos korszakaiban.

Általában elmondható, hogy a nehéz időkben a nép a vallásos életben keres vigasztalást és megnyugvást. A hitélet nagy volt a községben, amihez hozzá járultak a vallásos társulatok, egyletek, körök, közösségteremtő ereje. Ilyenek voltak az 1930-as években:

Olvasókör és Katolikus Kaszinó (1874-1950)

Mária Társulat

Mária Olvasótársulat Szentháromság Egylet Legszentebb Szív Egylet Jézus Szíve Egylet

Skapuláré

Katolikus Legényegylet Katolikus Leányegylet Szívgárda³⁹

Kiemelkedő volt a Katolikus Legény-és Leányegyletek tevékenysége. Működésükben a vezérvonal a vallásos életmód ápolása volt. A két egyesületnek a Szent Imre Iskola adott otthont minden vasár-és ünnepnapok délutánján. Hosszabb ideig a legényegylet vezetője Szűcs József tanító volt, a leányegylet vezetője pedig Varga Mária tanítónő. Mindketten rendelkeztek kántori diplomával is. A heti foglalkozások első részében előadást hallott a fiatalság, rendszerint a naptári hét szentjéről, vagy más aktuális vallási témáról. Ezen kívül sokat foglalkoztak a családi élettel, a háztartás helyes vezetésével. Minden télen tanfolyamokat tartottak a lányoknak. Varró, főző és csuhéfonó tanfolyamok voltak a legsikeresebbek. A csuhéfonó tanfolyamon megtanulták a kukorica lefosztott héjából sodrással készíteni a lábtörlőket, táskákat, kosarakat.

A legényegylet és leányegylet szervezésében színielőadásokat mutattak be. A községben ebben az időszakban élte első fénykorát az amatőr színjátszás. Az Iparos Ifjúsági Egylettel együtt a két katolikus egylet tehetséges „színészei” több mint tíz éven át nagy sikerrel szórakoztatták a közönséget, még vidéken is sokszor felléptek. A téli hónapokban rendszeresek voltak az egész estét betöltő előadások, mindig zsúfolt közönség előtt az Ipartestület épületében. Farsangi időszakban vidám jelenetek, egyfelvonásos darabok, monológok, táncok kerültek bemutatásra.

Nagyböjt idején mindig aktuális téma, egy-egy szent életét bemutató színdarab került a közönség elé. Igen szép díszletek között, korabeli kosztümökben játszottak a szereplők.

Nyáron pedig az arató ünnepélyen a templomi hálaadás után, ahol az új kenyeret megáldották színpompás felvonulásra került sor, aminek más községekből is a csodájára jártak. A Szent Imre Iskola udvarán színpadot ácsoltak, ahol jelenetek, énekszámok, táncok kerültek bemutatásra. Fényképfelvételek őrzik a legény-és leányegyletnek a sikeres szerepléseit. Mindezek megszervezésében, létrehozásában Varga Mária tanítónő járt élen, aki a plébános úr húga volt. Így természetesen az oktatáson, a népművelésen túl a fő tevékenységi területe a templom volt. Nagy gondja volt arra, hogy a templomot a saját ízlése szerint díszítse fel és széppé tegye. Megszervezte a lányokból, asszonyokból a templom heti kétszeres rendszeres takarítását. A papi ruhák, az oltárterítők, s egyéb felszerelési tárgyak ragyogtak a tisztaságtól. Ő tanította meg a híveket énekelni. Korábban ugyanis csak a kántor és néhány előénekes hangját lehetett hallani. Külön ima- és énekkönyvet szerkesztett, amelyet vászon és bőrkötésben közre is adott, melyet Tűzkő Alajos jászladányi nyomdájában készítettek, s melyre a kiadói jogot is megszerezte az egri érsekségtől.

39. Lukácsiné-Lukácsi-Rusvay 1896. 219.

A reggeli szentmisén a Szívgárda énekkara énekelt a kórusban Varga Mária vezényletével. A latin szövegeket is ők énekelték. A Szívgárda tagjaiból került ki az utánpótlás a leányegyletbe. Ezen kívül Varga Mária szervezte az utat a búcsújáró helyekre is. Ha a leányegylet tagjaiból férjhez ment valaki, akkor az egyleti tagság kivonult a templomi esküvőre. Ilyenkor az egyenruhájukat vették fel, amiből kettő is volt. Az egyik jász-kék színű szoknya, pruszlikkal és fehér blúzzal, a másik rózsás szoknya fehér blúzzal és hímzett köténnyel. Jézus Szíve képet kapott minden mennyasszony bekeretezve, amit új otthonukban kifüggesztettek. Szép szokás volt, hogy az öregeket rendszeresen látogatták és a rászorulóknak az egylet pénztárából anyagi támogatást is adtak.⁴⁰

De álljon itt Csák József tanár cikke, melyet a „Szentgyörgyi Krónika” 1996. júliusi számában írt. A cikk részben az ő, részben riportalanya visszaemlékezése a legendás Varga Máriára, akiről, és magáról a korszakról is még plasztikusabb képet kapunk:

„ A kisasszony. Ha ezt a szót kimondom a község mai 70-80 éves asszonyai előtt, mindegyiknek könnybe lábad a szeme, és áhítattal ismételik meg: igen, a „KISASSZONY” csupa nagybetűvel. Persze ez az elérzékenyülés nem csak a kisasszonyért van, hanem azért az ifjúságért és fiatalságért, mely 60 évvel ezelőtt teljes pompájában virágzott és elmúlt. A kisasszony pedig nem volt  más  mint  Varga  Mária  tanítónő,  akit  a  községben  csak  Pap  Marcsaként  tiszteltek  és szerettek. Ezt a nevet azért kapta, mert az akkori plébános, Varga Sándor testvére volt.

Az iskolai anyakönyvben először az 1934/35-ös tanévben jelenik meg a neve, amikor a 4. lányosztályt tanította segédtanítóként, 74 tanulóval.

Az egri egyházmegye sematizmusa (Névtára) így ír róla 1936-ban: „Varga Mária segédtanító az I. leány osztályt tanítja 116 tanulóval. Szívgárdát és a Jézus Szíve Katolikus Leányegyletet vezeti. A továbbképző iskolában 89 tanulót tanít. Énekkart alakít, mesedélutánokat tart. Közművelődési előadásokat szervez, és műkedvelő előadásokat rendez.”

Még én is ismertem őt, bár engem nem tanított. Ministránsként gyakran találkoztam vele, mikor a lámpás lányokat irányította a körmenet alkalmával. Szervező egyénisége már akkor feltűnt nekem, pedig egy gyerek nem ilyesmire figyel.

Érdeklődésemet iránta az indította el, hogy egy fénykép a kezembe került. A katolikus leányegylet csoportképe közepén ott ül a „kisasszony”, körülötte a leányok, mind megannyi szépség. Köztük vannak a „lámpás” lányok, akiket annak idején ismertem, és én is, mint ministráns gyerek. Gondoltam, ha „Pap Marcsa” titkát meg akarom fejteni, csak tőlük tudhatom meg, hogy milyen is ő valójában. Az idő sürgetett a kutatásra, mert sokan már a temetőben vannak a lányok közül.

40. Lukácsiné-Lukácsi-Rusvai: 1986. 221-227. Muhoray Lajos és Lukácsi Lászlóné visszaemlékezése

Kiválasztottam hát egy lányt a földön ülők közül, aki szép ruhájával felhívta magára a figyelmet. Nagyon régen láttam őt, és arra gondoltam, vajon felismerem-e a fénykép alapján?

A régi szépségből mit hagyott az elmúlt 60 év?

Kicsit megilletődve kopogtam be özv. Tóth Jánosné Serfőző Manci néni ajtaján. Rövid idő múlva nyílt az ajtó, és előttem szinte ismeretlen hölgy állt. Kerestem a régi arcvonásokat, de abból már alig találtam valamit. Talán a szeme őrzött meg legtöbbet a régi fényéből. Amikor elmondtam neki jövetelem célját, a szó úgy áradt belőle, mint a víz a duzzadt hegyi patakban. Láttam, teszik neki, hogy a régi dolgokról beszélhet, arról a korról, amikor még ő is szép fiatal volt. Szófordulatokban gazdag, ízes beszédét órákig hallgattam.

A kisasszonyról kérdeztem, és ettől kezdve az ő szavait idézem:

„Először az ismétlő iskolában találkoztam vele. Megnyerő modorával, rábeszélő képességével szervezett be a Jézus Szíve Katolikus Leányegyletbe. Szívesen jártunk oda, mert annyi szép, jót tanultunk tőle, hogy máig hálás vagyok érte. Vasárnap délután, a litánia után mentünk a Szent Imre Iskolába. Ott a padban ülve hallgattuk előadásait a katolikus hitéletről, a szentek életéről, és hogy a lányok hogyan viselkedjenek a legényekkel. Megmondta, hogy a három lépés távolságot tartani kell velük. Koczka Marcsa akkor közbeszólt:

„De kisasszony, akkor  hogy csókoljuk  meg  őket?”  Ő így válaszolt: „Vigyázz,  mert  a  csók kopogtatás az emeleten, hogy a földszintre be lehet menni.” Így óvott bennünket, nevelt az erkölcsös életre.

Hetekig készültünk egy-egy előadásra, aratási ünnepségre. A tömegek mozgatásához nagyon értett. Szervezőkészsége páratlan volt. Most visszagondolva nem is tudom, honnan volt ennyi  mindenre  ideje.  Igaz,  nem  volt  férjnél,  csak  velünk  törődött.  Kérdeztük  is  tőle:

„Kisasszony, honnan tudja a családi életre való nevelést, mikor nincs családja?” Azt válaszolta:

„A vallásos, erkölcsös életem eligazít ebben.”

Varrótanfolyamot, csuhéjsodró tanfolyamot tartatott számunka. Olyan tökéletesen elsajátítottuk a lábtörlők, kéziszatyrok, papucsok, kis kosarak, kefetartók stb. készítését, hogy utána mi tanítottuk más községekben a lányokat. Így jutottam el Mezőkovácsházára és Tiszaderzsre ahol négy-hat hétig voltam. Szépen megfizettek, akkor varrattam azt a ruhát is, amiben a fényképen vagyok. Irigykedtek is rám a gazdag lányok, és azt mondák, nem illik az nekem. De a kisasszony megvédett. Kihívott a többi lány elé, és azt mondta: „Ez a lány megdolgozott ezért a szép ruháért. Aki irigyli, csinálja utána.”

Nagyon sokat segítettem neki. Takarítottuk a templomot, az elhasznált papi ingekből a ministránsoknak  varrtunk  ruhát.  Egy  takarítás  alkalmával  megittuk  a  misebort,  és  ebből majdnem botrány lett. A mise alatt vették észre, hogy nincsen bor. Szaladtak páran a parókiára borért.  A kisasszonytól kaptunk is érte, de nem sokáig haragudott. A perselybe kellett tenni a bor 

árát.

Egy alkalommal két hétre kizárt az egyletből. Nagyböjt volt, és elmentem a citerára, ott volt a legényem. A faluban több háznál volt citera. Kipakolták a bútorokat, a szoba földjére töreket szórtak. Ott táncoltak a lányok és legények, beledöngölték a töreket a földbe. Mikor a kisasszony megtudta, hogy hol voltam, megharagudott rám, és két hétre az egyletből kizárt. De már az első hét végén üzent értem, kellett volna a segítségem. Én is tartottam magam, nem mentem. Eljött hozzánk, mondta, hogy már nem haragszik. De én csak kitöltöttem a két hetet. Tartottam magam, büszke voltam.”

Úgy búcsúztam el Manci nénitől, hogy visszajövök még hozzá. Hisz oly sok mindent nem mondott még el. A leányegylet csoportképét nézve könnyes lett a szeme. Ő arra gondolt, hogy így múlik el a világ dicsősége. Én pedig arra gondoltam, hogy napjainkban ki tudna ennyi lányt összetartani. Szervezni közösségi életüket ebben a faluban. Más lett a világ. Az emberekből kihalt a közösségi érzés. Mindenki érzi ennek a hiányát, mégsem tesznek sokat érte. A közösségi életet nem pótolja sem a rádió, sem a televízió. Talán egy újabb, fiatal „Pap Marcsa” tudna ezen a helyzeten változtatni. De ki merné és tudná ezt vállalni?

A régi kisasszony is már tavaly óta az égben szervezi, irányítja lányai életét. Emlékét viszont őrzik azok az idős asszonyok, akik még élnek, akiknek a szeme – mely most is, annyi év elteltével – bepárásodik nevének említésére.”

A gazdag közösségi életnek köszönhető, hogy a templom berendezési tárgyai egyre gyarapodtak. Maga a templom épülete a centenáriumi ünnepség (1893) óta nem változott, csak külső tatarozást, végeztek rajta. Valószínűleg azt jelzi az 1907-es évszám jelölése a homlokzaton lévő rácsos körablak mellett, amikor a fazsindelyes tetőzetet palatetőre cserélték fel.

A templom belső berendezése kapcsán elmondható, hogy ebben az időszakban is voltak buzgó hívek, akik szobrokat, képeket adományoztak az egyháznak, s azokat gondozták, sőt leszármazottaiknak is meghagyták, hogy továbbra is gondjuk legyen ezekre a megszentelt ajándékokra. Sajnos kevés adat található lejegyezve az újabb ajándékozókról és a belső tér változásairól, mert a II. világháború végén a plébánia iratanyaga nagyrészt megsemmisült és csak az anyakönyvek maradtak meg. Pedig elég sok új szobor, kép díszíti templomunkat. Az első két mellékoltár mellett álló Mária Szíve és Jézus Szíve szobrok közül a Mária – szoborról tudjuk, hogy Szűcs  József tanító  ajándékozta. A templom  két  oldalán  a boltívek  alatt  állványokon elhelyezve több szobor is áll. A Szent József – szobor ajándékozója Apl Károlyné Varga Mária. Árpád-házi Szent Margit szobrát Lajos Ferencné Buday Margit tanítónő ajándékozta szülőfaluja templomának. A Szent Antal – szobrot a Mizsey család gondozta régebben, feltehető, hogy a család ajándéka. A Szeplőtelen Mária – szobor Tóth Imre helyi születésű pap ajándéka és a testvére  gondozta.  Az  Árpád-házi  Szent  Erzsébet  –  szobor  ajándékozója  Törőcsik  Ignácné Benedek Erzsébet.

Két nagyobb és anyagilag jelentős beruházás történt a templom javára a 19. század első felében. 1909-ben új orgonát vásároltak a régi többször javított és bővített orgona helyett. Az új orgonát  (2/14  m/r, op  670.) a  pécsi  világhírűvé vált  Angster  gyár  építette, melynek  ma is gyönyörű, fenséges a hangzása. 1929-ben nem kevés anyagi áldozatok árán a község három új harangot öntetett az I. világháborúban elvitt harangok helyett. Szűcs József bírónak kiemelkedő szerepe volt a harangok beszerzésében és a Katolikus Kaszinó felépítésében is.

A harangokat Szlezák László aranykoszorús mester öntötte Budapesten. A harangok adatai és feliratai:

I. harang:        Súlya 823 kg. Átmérője: 92 cm

A Szentháromság egy Istenben nagyobb dicsőségére A Szent György vitéznek tiszteletére öntötte Jászalsószentgyörgy közönsége 1929.

II. harang:      Súlya 406 kg. Átmérője: 76 cm

A világháború borzalmaiból való megszabadulás emlékére Hálából Isten dicsőségére és Szent László király tiszteletére öntette

Bathó László neje, Sípos Mária Jászalsószentgyörgy 1929.

III. harang:     Súlya 248 kg. Átmérője: 44 cm

Isten dicsőségére Szent István első vértanú tiszteletére a világháborúban hősi halált halt fia Kecskés István emlékére öntette özv. Kecskés Istvánné Gortva Julianna Jászalsószentgyörgy 1929.

E három harangot felszentelte Varga Sándor plébános 1929. március 25-én Gyümölcsoltó Boldogasszony  napján.  Az eseményről  fénykép  is  készült  a  templomkertben.  Sajnos  a legnagyobb harangot 1944-ben a németek elhurcolták. Sovány vigasz, de a harang nem került háborús felhasználásra. (A győri pályaudvaron látták később feldarabolva a magyarországi zsákmányolt harangokat, melyek elszállítására a front közeledtével már nem maradt idejük a németeknek.)

A templom tornyában a negyedik, legkisebb harang a „lélekváltság” harang a legrégibb harang. Állítólag ez a harang még a Telken lévő templomból való, de Lippay szerint az ott lévő harangokat a szájhagyomány Karára és Kisszállás pusztára ajándékozta el. Valószínűbb, hogy a lélekváltság harangot még 1739-ben Egerben öntették. Többször is vásároltak (1716-ban, 1739- ben, 1892-ben) vagy újra öntettek harangokat a meglevőkből.⁴¹

41. Lippay L. 1893. 8. 39. 44.

A második világháború végén, 1944 októberében, mikor a németek a felvégi Kiskertben a messzehordó  ágyút  felállították, a plébánián  való  tartózkodás  is  veszélyessé vált.  Nem  egy esetben Mogyoróssy Mihály káplán és Berkes Jolán tanítónő, akinek kántori diplomája is volt, géppuska ropogása, ágyúszó és bombarobbanások közepette tartották az istentiszteletet a templomban és temették el a halottakat a temetőben.

Varga Sándor plébános,  akinek az egészségi állapota megromlott, először a Kölcsey utcában Péntek Ignácékhoz költözött ki, majd 1945-ben azt látta biztonságosnak, hogy Gyöngyösre költözzön el. 1952. február 21-én halt meg.⁴²  Utóda Koppány János lett, akit 1945. december 1-jén nevezték ki a községi egyházközösség élére.

Koppány János, aki a 20. század második felének meghatározó papegyénisége volt a községnek  1909.  július  28-án  született Jászberényben  egyszerű  családban.  Eredeti  neve: Koncsek,   amit   az   1930-as   években   magyarosított   a   Koppány   névre.   A   Lehel   vezér reálgimnázium elvégzése után az Egri Főegyházmegye Szemináriumára jelentkezett 1927-ben, melynek jó szintű teljesítése után 1932. június 19-én szentelték pappá. 1945-ig kilenc különböző helyen szolgált. Szentgyörgyre kerülése előtt az egri bazilikában volt segédlelkész. A községbe érkezve először is a templomban a háborús károkat kellett helyreállítania, majd a villanyt vezettette be és az oltárképeket renováltatta a háború utáni első bérmálásra.

Neki kétszeresen is nehéz dolga volt a községben. Egyrészt azért, mert az 1858-i tagosításkor  rendezett  116  hold  területű egyházi  földtulajdont  államosították,  és  így  az egyháznak nem maradt vagyona. Másrészt pedig az 1948-as kommunista hatalomátvétel után az elhallgattatás évtizedei következtek az egyház életében. Államosították az iskolákat, eltörölték a kötelező iskolai hitoktatást, a fakultatív iskolai hitoktatást pedig a legkülönbözőbb adminisztratív eszközökkel egyre jobban elsorvasztották. 1951-ben az MDP határozata alapján felállított Állami Egyházügyi Hivatal minden püspökségre és minden megyébe állami egyházügyi megbízottakat küldött, akik felügyelték az egyházak működését. A deklarált szabad vallásgyakorlással szemben burkolt egyházüldözés és ellenőrzés zajlott. Ez különösen a Rákosi-korszakban nyilvánult meg. A Kádár-korszak viszont saját elfogadtatása érdekében nem ellenségként kezelte az egyházakat, hanem kimondottan támaszkodni igyekezett rájuk, de közben csak minimális mozgásteret engedett nekik. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a marxista-ateista propaganda, amely a rádióból, televízióból, újságokból is harsogott előbb-utóbb teret nyert a közgondolkodásban. A lélekmérgezés sajnos főleg a fiatal korosztályt érintette, akik a „kettős nevelés” elszenvedői lettek.

42. Lukácsiné-Lukácsi-Rusvay. 1986. 300. 304.

1948-ban még hivatalosan működött a községben az Egyházközösség, melynek elnöke Koppány János plébános volt, jegyzője Frantsik József iskolaigazgató, gondnoka pedig Halla János csizmadia. A „nemhivatalos” Egyházközösség azonban nagyon is létezett. Kérés nélkül is képesek voltak sokan összefogni ha a templomról, ha a plébános munkájának a segítéséről volt szó.

A kedvezőtlen körülmények ellenére Koppány Jánosnak mégis sikerült eredményeket elérni. Ebben nagy szerepet játszott józan ítélőképessége, a békesség biztosítása iránti törekvése, jó alkalmazkodó képessége és közvetlen emberi magatartása. A „Tisztelendő bácsit” mindenki tisztelte. Ma is úgy emlegetik, mint akinek nem lehetett előre köszönni az utcán, mert a köszönésben mindenkit megelőzött. A község vezetőivel jó kapcsolatot alakított ki, hiszen azok gyermekkorukban a tanítványai voltak. Az iskola igazgatója a szomszédja volt, s így az iskola a hitoktatásnak a nehéz időkben is tantermet biztosított. Az első áldozások minden évben csaknem a teljes osztályok részvételével megtartásra kerültek a templomban. A bérmálást országos szinten korlátozták, ritkábban szolgáltathatták ki a püspökök. A községben 1954-ben és 1959-ben került megtartásra. Az iskola negyedik osztályától a nyolcadik osztályáig nagy számban részesültek a tanulók  a  bérmálás  szentségében.  Az  egyházi  szertartáson  való  részvétel  a  nem  hívő párttagoknak tiltva volt ugyan, de nyílt titok volt, hogy közülük sokan más településen kötöttek szentségi  házasságot,  vagy  kereszteltették  meg  gyermeküket.  A  hívő  katolikus  népesség részvétele a szentmiséken tömeges volt, és nemcsak a főünnepeken, hanem a vasárnapi kis-és nagymiséken, valamint a hétköznapokon is. Nemcsak a plébános, hanem munkatársai is köztiszteletnek örvendhettek. Szmetena Géza kántor, aki 1946-ban nagy sikerrel nyerte el a megpályázott kántori állást, évtizedeken át a közéletben is tevékenykedett. Ugyanez elmondható Pásztor István harangozóról is, aki feleségével együtt halálukig híven szolgálták az egyházat. Ezután Szmetena Géza lett a harangozó is, felesége pedig a sekrestyés.

De  visszatérve  a  templom  épületére,  annak  ellenére,  hogy  az  egyháznak  nem  volt vagyona és az állam sem támogatta az egyházi építkezéseket, mégis sikerült a hívek önkéntes anyagi hozzájárulásával és közvetlen segítségével több mindent rendbe hozatni, kijavítani vagy még meg is valósítani.

Az alábbi felújítások, létesítmények készültek el:

1948. Az oltárképek restaurálása                                                                                                                        3.000 Ft

1956. A templom csatornázása                                                                                                                         31.000 Ft

1959. Az orgona javítása                                                                                                                                      15.000 Ft

A templom belsejének teljes újra festése Gy. Riba János jászberényi festőművésszel                      104.000 Ft

1961. Villámhárító felszerelése a templomra és a kereszt kicserélése a torony tetején                        20.000 Ft

1972. Új parókia építése nagyon sok társadalmi munkával                                                                       180.000 Ft

1981. A templomkert körülkerítése                                                                                                                     65.000 Ft ⁴³

Ezeken kívül hangszórók felszerelése és a harangozás villamosítására is sor került. Sajnos a régóta esedékes külső felújításra, a tetőzet kicserélésére már anyagiak hiányában nem volt lehetőség, de a felsorolt tételek önmagukért beszélnek így is.

Koppány János címzetes főesperes a községben eltöltött 44 évi szolgálat után nyugdíjba vonult és testvérhúgához Budapestre költözött. Ám jól megszolgált nyugdíját igen kevés ideig élvezhette, mert 1990. március 18-án elhalálozott. Sírja Budapesten a Farkasréti temetőben van. Emléke a szentgyörgyi lakosság lelkében még sokáig él. Ezt bizonyította   a szentgyörgyi templomban 2009. nyarán születésének 100. évfordulóján megtartott szentmise, melyen a családtagokon kívül a ráemlékezők sokasága vett részt.

1988. őszén Kladiva Imre lett a község plébánosa, aki Jászboldogháza község lelkipásztori teendőit is ellátta ettől kezdődően. Besenyőtelken született 1942-ben. A Hittudományi Főiskolát Egerben végezte jeles eredménnyel. 1966-ban szentelték pappá. Abádszalókról került Jászalsószentgyörgyre a nyolcadik állomáshelyére. Rögtön elhatározta: a szentgyörgyi templom felújításához sürgősen hozzá kell látni azért, hogy méltón ünnepelhessük a templom építésének 1993-ban esedékes 200. évfordulóját. A felújítás érdekében segélyekért folyamodott és kapott is bizonyos összegeket, de a költségek zömét a hívek adták össze.

A kezdet kezdetén 730 galambot szedtek össze a templom padlásán, hogy az is tiszta legyen.  A  nagy  felújítási  munkálatokra  a  sajtó  is  felfigyelt  és  a  „Jászföld”  1992.  májusi számában „Jászalsószentgyörgyön felújítják a templomot” címmel tudósítás jelent meg:

„ Három éve érkezett Jászalsószentgyörgyre Kladiva Imre esperes, aki elhatározta, hogy renoválja az 1793-ban felszentelt barokk stílusú templomot. Az elhatározást tett követte. Még abban az évben megvásárolta a legszükségesebb anyagokat. A 46 méter hosszú, ugyanolyan magas építményben azóta kicserélték a teljes villanyhálózatot, kilenc külső nagy ablakot, a régi bádog helyett pedig vörösrézlemezekből készült az esőcsatorna. Több ezer pala fedi a tetőszerkezetet,  mely  maga  csak  2,8  millió  forintba  került,  a  felrakását  pedig  552  ezerért vállalták. A Hajdúságból érkeztek a mesterek, akik részére nap mint nap az esperes úr édesanyja főz két-három asszony segítségével, közadakozásból összegyűlt hozzávalókból. Külföldi segítséggel felújították az orgonát is. Jelenleg a templom külső vakolása, festése folyik. Mintegy 40-en segédkeztek a padlás takarításában.

43. Lukácsiné-Lukácsi-Rusvay: 1986. 301-302.

–     Községünk lakóinak nagy része szívügyének tekinti a templom felújítását – mondja az esperes  úr.  –  Nem  kevés  azok  száma,  akik  rendszeresen,  de  főleg  a  nagyobb munkáknál segédkeznek. A gazdasági egységektől, az önkormányzattól és a lakóktól származó anyagi támogatás is jelentős.

–     Júniusban lesz 25 éve, hogy pappá szenteltek. A hálaadó misét arra is felhasználom, hogy megköszönjem az eddigi segítséget. Van azonban még munka, és számítok a további összefogásra is.”

Elérkezve az 1993-as esztendő, a templom kívül-belül felújítva várta az ünnepi szentmisét. A lélekemelő szertartásról az „Új Néplap” mellett a „Szentgyörgyi Krónika” is tudósított az 1993. 3. számban:

„A  Szentháromság  napján  dr.  Seregély  István  egri  érsek  szentelte  fel  a  felújított öltözetben pompázó templomot. Az ünnepséget a helyi plébános úr nyitotta meg. Beszélt a korábban épült épületekről, így az 1703-ig fennálló nádfedeles templomról is megemlékezett. Az érsek – köszöntését követően – szólt az egybegyűlt hívekhez. Reményét fejezte ki, hogy a változásokkal együtt jár a hit éledése a községben is. Méltányolta, hogy a nehéz gazdasági helyzetben nem sajnálták a templom rendbehozatalára sem az anyagi eszközöket, sem a munkát. „Kétszáz esztendő elég ahhoz, hogy egy ember alkotta mű eltűnjön  a  Föld színéről”  –  mondta. –  De ugyanezt  az  emberi  akarat  fenn is tudja tartani.”

A bicentenáriumi év eseményéhez tartozik, hogy az általános iskola Dr. Törőcsik Zoltán akkori iskolaigazgató javaslatára Lippay Lajos nevét vette fel; a száz évvel ezelőtti templomfelújító lelkipásztorét, aki annak idején a helyi oktatásért is sokat tett.

AZ EGYHÁZ ÉLETE

A TEMPLOM HARMADIK ÉVSZÁZADÁNAK ELEJÉN

A templomon belül kisebb-nagyobb szépítő-javító munkálatok még az ünnepi év után is adódtak. Így a vasrácsos kapu beállítása, s tabernákulum, a gyertyatartók, a Jézus Szíve és Mária Szíve – szobrok aranyozása, a templomkertbe fenyőfák ültetése, valamint a plébánia bővítésére került sor. És ami mindenki számára érzékelhetővé vált; a templomtorony óraszerkezetének digitálisra való átalakítása is megtörtént, ugyanis a toronyóra már évtizedek óta nem mutatta a pontos időt. Kladiva Imre itt töltött idejének kezdetére esett a rendszerváltozás, amely az egyház életében is pozitív folyamatot indított el. A szabad vallásgyakorlás most már tényleg szabad volt és az iskolában hittan oktatása is beindulhatott, amelyhez az iskola vezetése és a pedagógusok partnerként viszonyultak. Az 1960-as évek elejétől kezdődően szünetelt az iskolában a hittan oktatásának lehetősége és így a plébánia melléképületében kialakított kis hittanteremben folyt hitoktatás kisebb csoport számára. Az 1990-es évektől kezdődően azonban a hittanon résztvevők száma folyamatosan nőtt minden évfolyamon az iskolában. Az első áldozások és a két évente megtartott bérmálások amellett, hogy családi ünnepi eseményekké lettek, a fiatalok számára elősegítették annak a lehetőségét, hogy hívő keresztényekké váljanak. A hitoktatást kezdetben a plébános és Mucza Gizella tartották, majd Pesti Gyuláné (Jászberény) hitoktató. Kladiva Imre plébános úr tíz éven át szolgált a községben és a közeli Jászboldogházán. Az érsek főpásztor Jászapáti városba helyezte át, kinevezve őt kanonokká és kerületi esperessé, ahol szintén nagy feladat várt rá: a templom felújítása, melyen azóta is eredményesen dolgozik. A szentgyörgyi hívőktől, a lakosságtól a helyi újságban is- melynek rendszeres cikkírója volt – elbúcsúzott:

„Nyugodt szívvel írhatom, szolgálni jöttem. Üdvözítőnk szavára emlékezve: „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak…” Talán nem tűnik  nagyképűnek,  hogy  hűségesnek  bizonyultam  és rám  lehetett  számítani,  de  egy papnál ez természetes.

A község vezetősége méltányolta magatartásomat és megkaptam a „Jászalsószentgyörgy Községért” – díjat.

Sok   élményben   volt   részem,   csak   a   szépre   emlékezvén   felidézem:   Zarándoklat Máriapócsra a pápalátogatásra, évente Szent Kútra való menetelünk,  a szentgyörgyi templom  200.  évfordulós  ünnepei  érseki  misével,  hangversennyel,  karácsonyi  misék, elsőáldozások, díszes esküvők. Örültem az iskolai hitoktatás beindításának. Jászalsószentgyörgyön megkereszteltem 454 személyt, eskettem 181 párt és eltemettem 587 halottat.

Köszönetet mondok mindazoknak, akik egyházi vagy más szinten mellém álltak.

Isten irgalmába ajánlom magamat, valamint az eddig rámbízottakat. Ha valakit megszomorítottam volna, bocsánatot kérek tőlük. Az Úr   mindannyiunkat vezessen és szerencséltessen!

Tisztelettel és szeretettel:

Kladiva Imre

                                                                                               c. kanonok, plébános” ⁴⁴

Az utód Timkó István kanonok lett, aki előzőleg Tiszaújvárosban templomot építtetett. Ő sajnos csak egy évet töltött el a község templomi szolgálatában, mivel külföldre távozott, de ez az egy év is eredményesen telt el. A hívek rá, mint szépen és méltóságteljesen miséző plébánosra emlékeznek. Az ő idejében volt az első karácsonyi koncert a templomban az iskola tanulói, az óvoda és az iskola pedagógusai részvételével, amely azóta szép hagyománnyá vált.

1999-ben a község fennállásának 600. évfordulójára készült, amely kapcsolódott a Jászságban 1995. óta minden évben megrendezésre kerülő Jászok Világtalálkozójához. 1999-ben a mi településünk rendezte meg. A község első írásos említésének 600. évfordulója jó alkalmat adott a világtalálkozónak, de a jász kapitány megválasztásán túl még kellett valami, ami emlékezetesebbé „szentgyörgyibbé” teszi a világtalálkozót. Szmetena Géza kántor azt javasolta a szervező bizottságnak, hogy öntessen a község az 1944-ben elvitt harang helyett egy újat. Ezt a javaslatot örömmel vette nemcsak a község vezetése, de az egész lakosság is.

Dr. Tóth János polgármester, az Önkormányzat, a Szent György Alapítvány és még számos más egyesület, szervezet rögtön támogatólag lépett fel a szervezésben és az anyagi segítség tekintetében. Timkó István plébános a hívők körében fogott hozzá a harang költségének az összegyűjtéséhez.  A  827,5  kg-os  új  harang  az  őrbottyáni  Gombos  Lajos  aranykoszorús harangöntő műhelyében készült el.

A  csaknem  3  millió  Ft-os  költség  közadakozásból  gyorsan  összegyűlt,  amihez  a községből elszármazottak is jelentős összegben járultak hozzá. Arról, hogy a lakosságnak érzelmileg  mit  is  jelentett  az  új  harang  elkészülte  azt  Molnár  Tamás  iskolaigazgató  a

„Szentgyörgyi Krónika” 1999. 3. számában örökítette meg:

44. Szentgyörgyi Krónika 1998. 6-7. szám

„ A nap és az esemény is emlékezetes marad annak, aki május 20-án a koradélutáni órákban a község központjában járt. 13 óra 17 percet mutatott az óra, amikor az önkormányzat kis teherautója megállt a Fő úton, pontosan a templom főbejáratával szemben, rajta az új harang.

Nem volt fogadóbizottság, nem volt szervezett ünnepség, de valószínű akkor sem lett volna  szebb  a  fogadtatás,  mint  ahogyan  az  történt.  Amint  a  jármű  leállt  megszólaltak  a toronyban a harangok, köszöntvén az új jövevény érkezését. Az embercsoport egyre csak gyarapodott,  a  32-es  úton  leállt  a  forgalom.  A  házakból  kijöttek  az  emberek,  botjukra támaszkodó öregek, kerékpározó gyerekek, dolgukat járó felnőttek álltak meg, s várták a pillanatot. Mindenki illő tisztelettel és türelemmel.

Torokszorító érzés kerítette hatalmába az embert, ahogyan megfeszült a daru drótkötele és féltő tekintetek kíséretében lassan megemelkedett a pompás rézharang. A máskor olyan zajos főúton csend, feszült némaság uralkodott. Öreg nénik és bácsik elhomályosult tekintettel követték útját a levegőben, s megkönnyebbülten vették tudomásul a földetérést.

Hát itt van. Megérkezett, amiről annyit beszéltek már és aminek jöttét ahogyan haladt előre az idő, annál többen és annál jobban várták. Itt van tehát a falu harangja, a mi harangunk!

A hirtelen egybeverődött sokadalom vizslató tekintettel vette körül a gyönyörű ötvösmunkát. Az idősek valamennyien azt emlegették, amikor 55 évvel ezelőtt ugyanígy gyűltek össze.

– Itt voltunk akkor is – mondja Palya Jóska bácsi, csak úgy maga elé, miközben le nem veszi a tekintetét a hatalmas rézharangról. – Itt álltunk körben, amikor ledobták a toronyból. Nem volt mit tenni, csak sírtunk…

Csöndben  körbejárja  a  jövevényt,  végigsimogatja  szeretetet  árasztó  szemeivel.  Látni rajta, hogy nem szívesen hagyja ott még éjszakára sem. Lassú, éltes mozdulatai szinte sugallják: Hát ezt is megértük. Legyen hála Istennek!

A  fiatalabbak  persze  másként  élik  meg  az  eseményt.  Mosolyogva  dicsérik  a  remek munkát. Rácsodálkozva járják körbe. Aztán előkerül a fényképezőgép is. Gyorsan körbeállja mind, aki ott van: öreg, gyerek és fiatal. Elkészült az első fotó. Ez már történelem. Azután jön a többi. Mindenki meg akarja örökíteni magát a haranggal. Talán a jövőnek, talán az unokának.

Kamasz gyerekek érkeznek kerékpáron. Csendesen gurulnak a kerítés mellé. Egyikük leugrik. Gyors léptekkel átverekszi magát az embergyűrűn, megáll a harang előtt, s őszinte, tiszta tekintettel csodálkozik rá. Hát ilyen lenne!

S jönnek, váltják egymást a látogatók. Van, aki gyalog, van aki autóval, van aki munkából hazafelé jövet áll meg egy pár pillanatra. A hívek pedig díszes ruhába öltöztetik, hiszen szentelés lesz.”

És elérkezett a várva várt nap: május 22-e, a Jász Világtalálkozó napja többezer vendég részvételével. Az Önkormányzat és az Egyházközösség hatalmas szervezőmunkája, példás összefogása felejthetetlen találkozót teremtett. A délelőtti ünnepi szentmise a harangszentelés megható pillanataival kezdődött, melyet dr. Seregély István egri érsek végzett el, aztán amikor a daru felemelte a harangot és a templom tornyába az ámuló tekintetek kíséretében mindenki átérezte, hogy olyan történelmi esemény részese, amely csak egyszer adódik az ember életében.

Seregély István érsek úr az ünnepi szentmisén – melyen Kladiva Imre kerületi esperes, Timkó István plébános és több jászsági település papja is segédkezett – prédikációjában az új harang jelentőségét szép szavakkal emelte ki:

„Hirdesse a harang a jászok dicsőségét, hagyományőrzését és büszkeségét az idők végezetéig. A harang jelképezi az összetartozást, szól bánatban, örömben s hazahív hangjával, irányt is mutat, merre haladjunk, ha szeretteink körébe vágyunk.”

Az érsek úr e jeles nap délutánján a Vadas erdőben köszöntötte a Jászok világtalálkozójának  közönségét  a  színvonalas  kulturális  program  keretén  belül.  Elmondható, hogy olyan nap volt ez, mely a szülőföld szeretetéről, az összetartozásról, a közös sors összekovácsoló erejéről szólt.⁴⁵

Ez év nyarán a templom még egy nagyon értékes ajándékkal gyarapodott bizonyítván, hogy a jelen korban is vannak még olyan emberek, akik szívükön viselik szülőfalujuk templomának sorsát. A községből elszármazott Kormos Mihály és családja nagyon szép carrarai márványszobrot ajándékozott a templomnak. Enes Nagy Sándor és Kúsdi András alkotása egy élettel teli Szent Család ábrázolása, mely a szentélyben kapott helyet. Timkó István a következő szavak kíséretében szentelte fel a Szent Józsefet, Máriát és a kis Jézust megjelenítő szobrot:

„ A Szent Család pártfogója és példaképe minden családnak a Földön.”

Sok szép ünnepélyes szentmise (húsvét, első áldozás, bérmálás, búcsú) tette emlékezetessé az 1999-es esztendőt a harangszentelés évét, amihez nagyban hozzájárult Juhász Zita (Jászberény) kántornő  művészi  színvonalú  orgonajátéka  és énekhangja,  aki  Szmetena Géza kántor úr betegsége folytán lett kántora a községnek.

A harangozói, a sekrestyési teendőket Szmetena Gézáné Ádám Irma látta el, a plébánián az irodai szolgálatot Molnár Tiborné Szabó Mária töltötte be, aki az iskolában a hittant is tanította.

1999. augusztus 1-jével új plébános kezdte meg szolgálatát a község templomában. Molnár József,   akit   1988-ban   Egerben szenteltek   pappá   Felsővadász   községből   érkezett   új állomáshelyére Jászalsószentgyörgyre.

Jászboldogháza községet is, majd később Jánoshida községet is oldallagosan ellátta. A három falu, a háromféle környezet, háromféle vallási szokás és hagyomány nagyon sok munkát, elfoglaltságot jelentett számára, ugyanekkor sok emberi kapcsolatot is létesíthetett a hívők és a nem hívők körében, akiket bevont az egyház életébe.

Működése alatt a templom tornyában új óratáblákat szereltek fel, és vasárnap délben harangjáték is megszólalt. Az Önkormányzat segítségével a templom díszkivilágítást is kapott. Hófogókat szereltek fel a templom és a plébánia tetőzetére. Új hangerősítő, hangszórókkal, mikrofonokkal tette hallhatóbbá a szertartásokat a szentmiséken.

Az iskolai fakultatív hitoktatás minden osztályban, ami évfolyamonként két osztályt jelentett az iskolai tanulók 60%-át érintette. Évenként került sor a 3. osztályosok első áldozására és két évente a 7-8. osztályosok bérmálására. 2001-ben 52 bérmálkozó volt és 33 első áldozó. Ez a létszám a későbbiekben csökkent az iskolai tanulók létszámának csökkenő tendenciája miatt. Az alsó tagozatban a hitoktatást Juhász Gábor (Jászberény), majd Lipták Katalin (Jánoshida) tanította, a felső tagozatban Lukácsi László.

2004. augusztus 1-jével Molnár József plébánost Erdőtelekre helyezték át és helyette Pásztor Pascal érkezett Pácin községből, aki Jászalsószentgyörgy 25. plébánosa lett. Az új plébános ideérkezése után nem sokkal a nagy templomfelújító papok sorába lépett. Először a meglehetősen lelakott plébánia épületét újította fel. Új kerítéssel látta el, valamint a templom körüli vízelvezetést oldotta meg, új járdát csináltatott a sekrestye és a főbejárati ajtó közé. De az igazi nagy munka 2006 őszétől kezdődött, amikor a templom belsejében a talaj több helyen is lesüllyedt, beomlással fenyegetett. Valószínűleg ennek az volt az oka, hogy a Rákóczi szabadságharc idején az előző templomban, ami a jelenlegi templom helyén állt, a fejedelem parancsára vermekbe élelmiszert, gabonát tároltak. Rákóczinak a Jászság nemcsak sok harcost adott, hanem az élelmiszer utánpótlásban is fontos tényező volt.

2006 őszétől 2008 tavaszáig folytak a templomban a nagy munkálatok úgy, hogy közben a misézés is biztosítva volt. A teljes talajcsere után vasbeton aljzaton új térkövek kerültek lerakásra és gázfűtésre alkalmas csőrendszert is kiépítettek a padok alá. A templom padjait felújították és szép liturgikus teret alakítottak ki a szentély előtt. Új, díszes csillár díszelgett a templom ünnepi megáldásán, melyről a „Redemptio” c. folyóirat így számolt be a 2008. 2. számában:

„Jászalsószentgyörgyön március 8-án került sor a sok-sok ember összefogásának eredményeképpen  felújított  templom  ünnepélyes  megáldására  dr.  Ternyák  Csaba  érsek- főpásztor által. A szinte minden részletében megújult templombelső nemcsak a kivitelezők, az ott dolgozók munkáját dicséri, hanem az igényes és szép kialakítása Pásztor Pascal plébános úr fáradhatatlan szervező munkájának is köszönhető. A koncelebrációs misén és az azt követő állófogadáson a tornateremben több száz hívő vett részt.”

Pásztor Pascal plébános úr kezdettől fogva azon fáradozott, hogy a fiatalságot bevonja az egyház  életébe,  mert  nélkülük  nem lehet  jövője  templomunknak.  Nagy  gondot  fordított  az ifjúsági hittanos csoport képzésére, a velük való foglalkozásra az őszi, téli hónapokban, a nyáron pedig lelkigyakorlatos kirándulást szervezett részükre. Korábban ők az általános iskola elvégzése után elszakadtak az egyház, de a község életétől is. Az általános iskolai hittanosok is kiránduláson vesznek részt a nyári szünetben. A kirándulások lelkileg, közösségi érzésben sokat jelentenek a gyerekeknek, a fiataloknak. A közösségben megtanulnak alkalmazkodni, egymásra figyelni, a rászorultaknak segíteni és persze sok élménnyel, új ismeretekkel is gazdagodnak.

2005-től főállású hitoktatók tanítják a hittant az iskolában. Lipták Katalin (Jánoshida), Kissné Kabács Anna (Jászdózsa) és Bíró Kata (Gödöllő) gondoskodtak az utóbbi években a hittanos gyerekek lelki fejlődéséről.

A szép első áldozások, a bérmálások megtartása, az ünnepi, de az évközi vasárnapi, hétköznapi szentmisék mind külsőségekben, mind tartalmukban igen színvonalasak és ez persze főképp a plébános úr felkészültségét dicséri, de dicséri munkatársainak a tevékenységét is. A misék  színvonalát  nagyban  emeli  a  két  egyházközség  közös  énekkara  Menyhárt Anna (Jánoshida) vezetésével. Munkatársak, akik ki-ki a maga feladata szerint dolgoztak az utóbbi években az Egyházban, vagy jelenleg is tevékenykednek: Kecskés Imréné, Gondos Piroska, Pásztor Lászlóné, Ádámné Fejes Andrea, Filkusné Péntek Henriette, Vízi Lajos, Zrupkó Antalné a sekrestyében vagy az irodán.

Az  Egyházközség  testületi  szerve  az  Egyházközösség  Képviselő-testülete,  melynek tagjait négy évente választják a hívők. Feladatuk a mindenkori plébános munkájának segítése és a kapcsolattartás a hívőkkel. 2009 őszén, a legutóbbi választáson a következő személyek lettek testületi tagok: Fekete László elnök, Tóth Miklós gondnok, Vígh Miklós jegyző, Dóka Gyuláné, Filkus József, Gajdos István, Nagy Szilveszter, Menyhártné Kormos Klára, Simonné Kiss Mária, Dr. Szatmári Szabolcs, Tóthné Baranyi Edit, Kátainé Markó Anita, Pásztor Lászlóné, Víghné Olasz Anikó. A mindenkori hitoktató, kántor és sekrestyés is részt vesz a testület munkájában.

Pásztor Pascal plébános oldallagosan ellátja Jánoshida egyházközségét is. Jászboldogháza is hozzá tartozott. 2006 őszén ebbe a községbe papot neveztek ki, de a kapcsolattartás ma is megmaradt.  A  plébános  úr  Jánoshida  és  Jászalsószentgyörgy  egyházközség  híveiből  egy nagyobb közösség létrehozására törekedett, hogy azok családjukkal egyetemben részt vegyenek egyházi rendezvényeken. Már hagyománnyá vált a 2005 óta minden évben megrendezett Keresztény Bál a farsangi időszakban, melyre színvonalas műsort állítanak össze a két község hívő fiataljai és 250-300 fő szórakozik együtt kulturált körülmények között. A bál bevételét jótékony célra és a templom javára fordítják. Ugyancsak hagyománnyá vált, hogy a nagyböjti időszakban nemzeti ünnepünkön március 15-én a két községet összekötő Zagyva folyó gátján keresztutat járva imádkoznak a nemzetért együtt a két egyházközösség fiatalabb tagjai.

A közös zarándoklatok az ország nevezetes helyére (Vizsoly, Ópusztaszer, Szeged, Esztergom, Győr, Pannonhalma, Budapest) a lelki feltöltődést is szolgálják, amellett, hogy a megszokott környezetből való kimozdulás lehetőség a kikapcsolódásra is.

Az egyházközösségi nap megszervezése helyben a két község hívei számára is hagyománnyá kezd már válni. A legutóbbi ilyen rendezvényen 2011 őszén az előadó Dr. Osztie Zoltán atya budapesti plébános volt, aki a Keresztény Értelmiségek Szövetségének az országos elnöke. Ennek az egyházközösségi napnak az lett a legfontosabb hozadéka, hogy nálunk is megalakult a KÉSZ, melynek elnökévé Vígh Miklósnét választották meg.

A Karitász csoport is aktívan kezd működni, mely 2012 tavaszán alakult meg. Vezetője Tóth Annamária védőnő lett.

Mindezek a felsorolt rendezvények közösségteremtő céllal jöttek létre és azt jelzik, hogy a katolikus egyház kilépett a több évtizedes templomba való bezártságából és megszólít, meghív minden jó szándékú embert, hitét rendszeresen vagy csak ritkán gyakorlót. A „Pastor bonus” című kiskiadványból, amely 2008-tól a helyi újság mellékleteként jelenik meg tájékozódhat a község lakossága az egyház életéről, rendezvényeiről, a gondokról és a sikerekről.

2011. június 19 – én Szentháromság vasárnapján az a megtiszteltetés érte a községet, hogy Dr. Ternyák Csaba érsek-főpásztor látogatott el immár másodízben templomunkba és 25 fiatalnak szolgáltatta ki a bérmálás szentségét.

A 2012-es év történelmi eseményt hozott. A Községi Önkormányzat és Pásztor Pascal plébános úr kezdeményezésére a helyi iskola római katolikus általános iskola lett, amelyhez a Főegyházmegye   Érseki   Hivatala,   a  szülők   és   a  pedagógusok   is   hozzájárultak.   Ezáltal hosszútávon biztosított a templom és az iskola jövője, ami az egész község javára válhat, mert lelkiekben is gazdagodhat. Az iskola új neve 2012. szeptember 1-től Szent György Katolikus Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény.

A tanévnyitó ünnepségen szeptember 3-án Dr. Ternyák Csaba érseknek Szarvák Imre polgármester adta át jelképesen az iskola kulcsát, aki azt továbbadta Tarnai Mihály iskolaigazgatónak. Két helyi származású hitoktató – Markó Judit és Gajdos István – kezdte meg munkáját az iskolában.

A templom mai állapota

A templom külseje az 1993-as felújítás óta nem változott ugyan, de a lehulló vakolat, ami a műemlék épületeken megjelenik, azt jelzi, hogy külső felújításra ismét szükség lesz. A közelmúltban a nagy anyagi áldozatok árán a teljesen megújult templom belső terében a berendezés elhelyezése kissé megváltozott, ami jobban szolgálja így az ott végbemenő istentisztelet-liturgiát.

A szentélyével keletre, homlokzatával nyugatra néző egyhajós későbarokk stílusban épült templom impozáns méreteivel a Jászság legnagyobb templomai közé tartozik. Magassága és hossza megegyezik: 46 méter. Belmagassága 16  méter, legnagyobb szélessége 16 méter. A dongaboltozattal fedett hosszhajó közepén kereszthajóként kissé kiszélesedik és kupolával fedett. A karcsú, hagymakupolás tornyot a homlokzat foglalja magába. A toronyablak fölött az óra helyezkedik el, amely ma már digitális működésű és harangjáték is felcsendül naponta délben és este. A toronyban 3 nagyobb és egy kisebb harang van. A legnagyobb harang 1999-ben készült közadakozásból az 1944-ben elvitt harang helyett. A templom főbejárata fölött egy nagyablak, a fölött  egy  rácsozott  körablak  látható.  Az  íves  homlokzatot  párkány,  két  kőváza  és  füzérek díszítik. A főbejárathoz közel, jobbról egy mellékbejárat is vezet a templomba, balról egy kisebb bejárat van a toronylépcsőhöz. A lekerekített sarkú szentélyhez a sekrestye csatlakozik.

Belépve a templomba először az 5 oltár ragadja meg a legjobban a tekintetet. Az oltárképek Sajósy Alajos egri festőtanár alkotásai, aki a korábbi oltárképek helyett festett újakat

1891-ben.  A  főoltár képe Antoon van Dick flamand festőművész nyomán készült és a Szentháromságot ábrázolja. Balról az első mellékoltár Szoldatics Ferenc eredetijének utánzata a „magyar szentek” oltára Szűz Mária mennybemenetelét jeleníti meg. Jobbról a „fájdalmas oltár” a keresztről levett Krisztust ábrázolja Mária karján. A templom középső részén a „Szent kereszt” oltáron Krisztus a kereszten látható, a másik oltár a „Szent Anna” oltár, melyen a gyermek Mária szüleivel látható. Az oltárok fekete és szürke márványból készültek és tetejükön a 2-2 váza az empire stílus jellemzője.

A szentélyben az aranyozott tabernákulum a két szárnyas angyallal, ahol az Oltáriszentséget őrzik Kurzinszki Simon gyöngyösi képfaragó műve. A főoltár két oldalán magasodó Szent István és Szent László szobroknak szintén ő az alkotója. A szószék Mózer József egri képfaragó munkája, melynek oldalán az aranyozott faragáson Jézus tanítványai körében a Getszemáni kertben van megjelenítve. A szentély előtt a 2008-ban szépen és ízlésesen megújított liturgikus teret csodálhatjuk meg. Itt kapott helyet a keresztelő kút, melyet még a község első papja Gyetvai Mihály vásárolt a régi templomnak. Tetején a kútnak Krisztusnak Keresztelő Szent János által a Jordánban történt megkeresztelését láthatjuk aranyozott fafaragványban.   Középen   a   szembeoltár,   rajta   a   misekönyvtartó,   két   gyertyatartó,   kis oltárkereszt. Mellette az ambó (felolvasó állvány) és az mellett díszes gyertyatartóban a húsvéti gyertya, amely a föltámadott Krisztust jelképezi.

A templom több szép szoborral is büszkélkedhet. A két első mellékoltár mellett szembenéz velünk a Mária Szíve-szobor és a Jézus Szíve-szobor. A szentélyben áll a carrarai márványból készült Szent Család-szobor. Ezen kívül állványokon van elhelyezve a Szomorú Jézus szobra, a Mária-szobor, Szentháromság-szobor, a Nagyboldogasszony-szobor, a Szent Imrét, Árpád-házi Szent Erzsébet, Lisieux-i Szent Terézt, Árpád-házi Szent Margitot, Szent Józsefet, Szent Annát ábrázoló kisebb szobrok. A Szent Antal-szobor a kórusba vezető ajtó mellett áll. A 14 stációs képek a két oldalt levő boltívek alatt szemlélhetők meg. Két igen értékes ovális alakú képet kell még megemlíteni, az egyiken a tékozló fiút, a másikon Bűnbánó Magdolnát örökítette meg az ismeretlen művész.

A templom boltozatán Mihályi Antal budapesti festőművész 1893-ban készült falfestményei láthatóak, melyeket 1959-ben Gy. Riba János jászberényi festőművész újított fel, aki az oldalfalakat is lefestette.

Az  orgona  felett  a  zsoltárszerző  Dávid  király hárfával  van  lefestve,  az  első  kupolán Jézus betlehemi születése, a főkupolán, Jézus szenvedéstörténetét ábrázoló képek, a kupola közepén pedig Munkácsy Mihály „Krisztus Pilátus előtt” című festményének mása szerepel. A következő boltozaton Leonardo da Vinci „Utolsó vacsora” című freskójának másolata, a szentély felett Krisztus mennybemenetele, a boltozat négy oldalán pedig a négy evangélista látható.

A  templom  külön  érdekessége  a  körbefutó  karzatok,  melyek  rokokó  füzérekkel díszítettek. A bejárat fölötti kórusban lévő orgonát 1909-ben a pécsi Angster gyár készítette. Lent a vasráccsal védett főbejárat mellett a két értékes, régi copf stílusú gyóntatószék a hívők szentgyónásának elvégzésére szolgál.

A templom belsejét 9 nagyablak világítja meg. A középen lévő két ablak színes üvegmozaik képeit a külföldön is híressé vált Róth Miksa készítette. Az egyik ablakon a Szentháromság, a másikon a község címere díszeleg remek színpompában.

Örvendetes, amikor a szentmisén a 46 barokk ülőpad megtelik a hívők sokaságával, mert valójában az ő jelenlétük öltözteti díszbe a templomot.

A  templomkert  külön  ékességei  a  régi  szakrális  szobrok,  melyeket  a  község  hívői állítottak az idők folyamán. A kert Fő útra néző oldalán a Kálvária-szoborcsoport Szent János és Szűz  Mária  szobrával  ezt  a  feliratot  viseli:  „Urunk  halálának  emlékezetére  építette  Varga Gergely bíróságában. Ano. 1765” A vasrácsozattal körülkerített igen szép Szentháromság- szobrot „Isten dicsőségére állította Varga Sándor községi közgyám és neje Sípos Emerencia 1903. évben D.a.J.Kr.” A szobor alkotója Baly György jászberényi kőfaragó mester. A templomkert előterében áll az I. világháborúban a 158 elesett emlékére emeltetett hősi emlékmű, amely Istók János szobrászművész alkotása. 1926. május 16-án avatta fel a szobrot. dr. Bozsik Pál nemzetgyűlési képviselő. E hősi emlékmű  elé az Egyházközösség testülete emlékművet állított Trianon fájdalmas emlékezetére. A kőemlékmű, melyet Pásztor Pascal plébános áldott meg  2010. június 4-én jelképezi azt is, hogy 90 évvel a békediktátum aláírása után új és nagyszerű dolog kezdődhetett el a magyar emberek életében, mert a határon túli magyarok kettős állampolgárságának megadása „mérföldkő” történelmünkben.

A templomkerten belül a háttérben áll a szép kivitelezésű Lourdes-i barlang, melyet Nagy Zakariás és neje Halmai Anna készíttetett 1942-ben. A község régi piacterén állt korábban egy Szentháromság-szobor, melyet az 1970-es években állítottak fel újra a templomkert keleti sarkában. Az van ráírva: „Néhai Halmai István állítatta 1827. Újította a helyi Mária kisebb olvasós társulata 1902.”

A templom kertjében a mellékbejárathoz közel áll az Immaculata (Szeplőtelen Szűz) kőszobor, melyet Terjéki Borbála Koz. V Mihályné állíttatott 1882-ben. A szobor alkotója: D. Weisz (Pest). Ugyancsak itt a déli oldalon látható a 2006-ban felállított 1956-os emlékmű, amely a forradalom lyukas zászlóját örökítette meg az 1896-ban ültetett hatalmas koronájú millenniumi tölgyfa közelében. A tölgyfa tövében pedig egy néprajzilag érdekes és ritkaságszámba menő tárgy fekszik az úgynevezett szégyenkő (pellengér), amelyre az évszázadok során ráállították a kisebb-nagyobb vétségek elkövetőit. A templommal szemben a plébánia mellett áll Nepomuki Szent János szobra, aki a gyónási titok őrzője és a vízen járók védőszentje. Korábban a vízimalomnál állt és az I. világháború után helyezték íves barokk talapzatra a mai helyére. A szobor felirata: „Az Vízi János familija AD. 1764.” A szobor, amely a Jászság egyik legrégibb és legszebb Nepomuki ábrázolása a szentet püspöki öltözetben pallumban (köpeny), fején mitrával (süveg), a kezében Jézus keresztjét tartva ábrázolja.

A község területén, a temetőben és a határban még áll néhány régi szobor a nép vallásosságának bizonyítékaként.

Melléklet

A község plébánosai

*  Helyi  születésű.  Rajta kívül  helyi  születésű,  de máshol  teljesített  szolgálatot  Rigó Ferenc apát-plébános Jászberény, Törőcsik József prépost, egri kanonok, Tóth Imre plébános Nyírkalász, Rakolczai Gábor egri kanonok, Pásztor József c. esperes Gyöngyös.

1728-tól:

A község káplánjai, segédlelkészei

Ujlaki Péter, Zámolyi  Márton, P. Primus, Dobók József, Szombati Rajmund, Szalay

Ádám. (szerzetesek)

1783-tól:

Szuhányi N. János, Lánczy Imre, Ress Ferenc, Kovács István, Szabó László. (egyházmegyei papok)

1807–ben:

P. Egyed Kajetán, Botka József. (szerzetesek)

1808-tól a század végéig:

Jenes Ambrus, Rédey János, Szabó Ignác, Novoszédly József, Illyés Ferenc, Horváth Mátyás, Kiss Sándor, Gregorics János, Ozvald György, Edelényi József, Bacskády Lajos, Horváth János, Gubkay Béla, Sánta János, Lapsinszky János, Kelemen János, Bardóczy József, Novák János, Tressza István, Csete György, Virágh János, Kende Károly, Hulin István, Szedlák Károly, Makra Péter, Florek József, Vaiszpek Géza, Szecsányi Rudolf, Cserha József, Dobó Ferenc, Bittó Sebő, Nemes Antal, Hattyár Endre, Kasztl Dezső, Varga Sándor (egyházmegyei papok).

A 20. században a század elejétől – 1956-ig:

Rácz Imre, Angyal Géza, Jéger József, Réz Dezső, Bakos Károly, Darányi Ferenc, Bellei Béla,    Mogyoróssy   Mihály,    Farkas    Sándor,    Koncsek    József,   Ficzere   Miklós (egyházmegyei papok).

A község kántorai

Kezdetben  a  tanítók   látták   el   a  kántori   teendőket   is,   akik   a  pap   távollétében keresztelhettek is. 1766-ig nincs adat kántorról. A kántori állás 1801-ben vált el véglegesen a tanítói állástól, de a 20. század közepéig a kántoroknak tanítói diplomájuk is volt.

1766-tól          Palya Márton*

1782-tól          Győri Ferenc

1801-től          Tóth János*, Romhányi Antal

1811-1867      Mezey József

1867-1946      Oláh Sándor, Lovass János, Trájer József, Hulin János, Veress János, Berger József, Czibula Antal, Ádám József*

1946-1998      Szmetena Géza

1998-2004      Juhász Zita

2004-2005      Muhari Andrásné Szőke Bernadett

2005-              Nyitrai István

* Helyi születésű

A templom főállású harangozói

A harangozók, segédharangozók nevei hiányosak. 1766-ból Burján István neve maradt fenn. A 19. századból Palya János és fia ifj. Palya János (1893) neve ismert. A segédharangozó (dékán) Győry János (1893). Kezdetben a segédharangozók felesége látta el a sekrestyési teendőket. 1719-ből Simon Anna, Márkus Ilona, majd a 19. századból Szarvák Rozália dékán asszonyok nevei lettek lejegyezve. A 20. században Vígh János a harangozó, akit Pásztor István követett. A sekrestyés Pásztor Istvánné Ferenczy Lenke volt.

Templombírók, egyházgondnokok

Az egyházközség alkalmazásában álló, tekintélyes emberek voltak. A templom gazdasági ügyeit intézték, amiről évente beszámoltak az egyházhatóságnak.

18. században: Molnár Mihály (1703), Törőcsik Pál (1793),

19. században: Markó Ferenc, Vízi János, Halmai  István,  Kecskés József, Erdélyi Gergely, Törőcsik Mihály, Kertész Mátyás, Gajdos János, Péntek István, Sípos S. Pál, Kecskés József, Kobela Ferenc, Törőcsik László, Kátai Gergely, Rácz János.

Irodalom

– Ezredévi emlékkönyv az egri főegyházmegye alapításának 1000. éve alkalmából. (szerk.Czakó István, Eger, 2000.)

– Farkas Kristóf Vince – Pető István: Zarándokúton a Jászságban (Bedekovich Lőrinc Népfőiskolai Társaság, Jászfényszaru, 2010.)

– Fodor Ferenc: A Jászság életrajza (Szent István Társulat, Bp. 1942. reprint 1991.)

– Genthon István: Magyarország művészeti emlékei (Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Bp., 1961.)

– Gyárfás István: A jász-kunok története III. kötet (Szolnok, 1883.)

– Kovács Béla: Az egri egyházmegye története 1596-ig (Eger, 1987.)

– Lippay Lajos: Jász-Alsó-Szt.-György nagyközség történeti vázlata és templomának századik évfordulója (Jászberény, 1893. reprint 1993.)

– Lukácsi Lászlóné-Lukácsi László-Rusvay Lajos: Jászalsószentgyörgy krónikája I-II. (Jászalsószentgyörgyi Községi Tanács, 1986.)

– Magyar Katolikus Lexikon V. kötet (főszerk. Diós István, Szent István Társulat, 2000.)

– Selmeczi László: A jászok eredete és középkori műveltsége (Jászberény, 2005.)

– Soós Imre: Az egri főegyházmegyei plébániák történetének áttekintése (Bp., 1985.)

– Szabó János Győző: Adatok a patai főesperesség korai történetéhez

In: Tanulmányok Gyöngyösről

(szerk. Havassy P.-Kecskés P. Gyöngyös, 1984)

– Zsolnay László: Négy katolikus templom a Jászkunságban és a hivatalos építészet a XVIII-XIX. század fordulóján

In:Tisicum: A Jász-Nagykun-Szolnok megyei múzeumok évkönyve VIII. (szerk. Madaras László Szolnok, 1993.)