Nagyon sok mindent kellett volna még megtudni Kali bácsitól. Teljes szellemi frissességben ment el. Mindenre emlékezett, ami a ’30-as évektől kezdve történt a faluban. Helytörténeti körünk alapító tagja, kutatásainkhoz biztos támpontokat adott, a fényképekről szinte mindenkit felismert, aki a gyerekkorától kezdve élt a faluban. Tavaly nyáron még bejártuk a határt, megmutatta a Borsahalmot, amit lehet, hogy csak ő tudott, hogy ott valamikor egy halom volt, mert nagyon figyelnünk kellett, hogy egy kis dombocskát észrevegyünk. Sorolta a már nem létező tanyákat, s minden területről tudta, hogy mit érdemes belevetni, mi terem meg benne legjobban. Az idei aratóversenyre is ő készítette el azokat a köteleket, amikkel a kévéket kellett összekötni. Fáradhatatlan volt.
Mióta felesége Maris néni elment, egyedül lakott, de lánya és veje minden percéről tudott, ők szinte együtt éltek vele. Sokan jártak hozzá, érdekelte, hogy hogyan mennek most a faluban a dolgok, kivel mi történt, még az unokák sorsa után is kérdezett.
Van amit már csak ő tudott a faluban, de már tőle sem kérdezhetjük meg.
Hiányozni fog, Kali bácsi.
Marton Rita
Kovács Kálmán
1923 – 2013