Tapasztalatszerző látogatáson jártunk Alattyánon 2012.04.28-án.

A Gecse Árpád Helytörténeti Kör munkáját ismertük meg, Borsányi István segítségével.

A Helytörténeti Gyűjtemény kialakításáról és a Gecse Árpád Emlékház működtetéséről szereztünk fontos információkat, melyek a későbbiekben számunkra is hasznosak lesznek.       

„Egy fecske nem csinál tavaszt” – tartja a közismert közmondás. Hozzáteszem kettő sem, de három már talán igen. Persze az idézett közmondás – ahogy általában a közmondások – emberi tapasztalatra épül, és emberi tevékenységre utal. Így volt ez a Helytörténeti Kör kapcsán is. Először még csak ketten voltunk Simon Károllyal, és azon keseregtünk, hogy a Jászságban már minden faluban működik valamilyen elnevezéssel hagyományőrző, faluvédő vagy helytörténeti egyesület, csak Jászalsószentgyörgyön nincs ilyen. Rövidesen csatlakozott hozzánk Marton Rita, és ha már három azonos érdeklődésű ember tartózkodik azonos légtérben, akkor a tépelődésből elhatározás lesz, amit előbb-utóbb a tett követ. És lőn: 2012.március 16-án egy szép tavaszi napon a Civil Szervezetek Házában megalakult a Jászalsószentgyörgyi Helytörténeti Kör.

Az előzményekhez tartozik, hogy február 26-án már rendeztünk egy összejövetelt „Régi képek Szentgyörgyről” címmel, mert úgy éreztük eddigi munkálkodásunk eredményeit közkinccsé kellene tennünk. Előadást tartottunk a helyi temető történetéről, majd Marton Rita levetítette az általa eddig összegyűjtött régi fényképeket, amely nagy tetszést aratott a 60 fős nézőközönség körében. Ennek az első összejövetelnek a sikere minket is meglepett, amit közkívánatra folytatni kellett, amely március 16-án meg is történt. Ekkor már kezdeményeztük a Helytörténeti Kör megalakítását. Nagy örömünkre 27 fő tagnak jelentkezett a hallgatóságból. Ez a létszám még bővülni fog, mert itthonról a faluból és az elszármazottak közül (még külföldről is) többen jelezték már belépési szándékukat a helytörténeti körbe.

Megválasztottuk a 7 fős vezetőség tagjait elsősorban azok közül, akik már eddig is segítették munkánkat, illetve vállaltak is valamilyen testhez álló feladatot.

A vezetőség tagja lett:

Simon Károly, aki Jászberényben a Jászsági Hagyományőrző Egylet aktív tagja is évek óta, itthon pedig lelkes lokálpatrióta. Őt választottuk meg a Kör vezetőjének.

Lukácsi László, aki a Jászsági Honismereti Egylet (Jászjákóhalma) tagja és írásai rendszeresen jelennek meg különböző helytörténeti folyóiratokban, kiadványokban.

Marton Rita, aki a Jászok Egyesületének tagja Budapesten. Szolnokon él és dolgozik, de gyökerei Szentgyörgytől elszakíthatatlanok.

Talált József, aki tagja, mint ex jászkapitány, a Jászkapitányok Tanácsának.

Blaha Zoltánné, aki adminisztratív ügyekben lesz a segítségünkre.

Fajka József és Major András, akik a fiatalabb korosztályt képviselik a vezetőségben és a szervező munkában vesznek részt.

Céljaink, terveink között szerepel egyrészt a hagyományőrzés, ami a múltat megmentő tevékenységet jelent, másrészt a kutatómunka, ami tudásunkat gyarapítja, a tudományt szolgálja, harmadrészt pedig a Helytörténeti Kör a közösségen belül a baráti kapcsolatok színtere, megteremtője is egyben.

Hagyományőrzésen a múlt hagyományának összegyűjtését és hozzáférhetővé tételét értjük. A tárgyi emlékek felkutatására gondolunk, az egykori paraszti háztartás berendezéseire, gazdasági eszközeire, az iparosok szerszámaira, a népi viseletre. Már eddig is több ilyen-olyan tárgyi emlék összegyűlt a Szent Imre Iskola egyik termében, ahol a könyvtárosok dolgoznak azon, hogy az állandó helytörténeti kiállítás megvalósulhasson, de még némi szakipari segítség kellene oda (tárlók, tablók, polc). Sajnos ma már sok eszközt, tárgyat nem lehet összegyűjteni, de a fotó a régi szokásvilágból sok mindent megőrzött, vagy az idős emberek nagyszerűen el tudják mondani a régmúlt eseményeit (ünnepek, disznóvágás, lakodalom stb.). Nincs még olyan falu a környéken, ahol olyan gazdag közösségi és kulturális élet lett volna, mint amilyen nálunk Jászalsószentgyörgyön volt.

Felfedezni újból a régi értékeket, amivel gazdagodhatunk mindannyian, szép feladat lehet ez a mai érték vesztett, kiüresedett világunkban a Helytörténet Kör számára, ami a közösséghez tartozás élményét erősíti.

Terveink tehát vannak… és álmaink is. Szeretnénk egy szép kiadványt megjelentetni az eddigi, és a jövőbeni helytörténeti kutatásunk eredményeiről.

Lukácsi László