Helytörténeti Kör élete kategória archívuma:

Pedig azt hittük, hogy mindenki tudja már csinálni.

Tavaly legalább ötven asszonynak mutatta meg Zsigriné Marika, hogy hogyan kell készíteni a pörkölt tortát, és most is voltak vagy huszan olyanok, akik szerették volna megtanulni.

Érlelődik bennünk a gondolat, hogy meghirdetünk egy versenyt. Ha már ennyien ellesték Marika tudományát, akkor mutassák is meg, hogy mit tanultak. Legyen végre egy pörkölt torta szépség verseny Szentgyörgyön is! A tanítványok otthon elkészítik, a Helytörténeti Körben bemutatják, majd elmesélik, hogy hogyan alakították ki a formát, mennyit rontottak el, hol égette meg őket a forró grillázs, ment-e veszendőbe egy cseppje/darabja is, stb, stb. Az elkészült műveket majd a kiváló szakmai zsűri, Zsigri Lászlóné értékeli.

No, mit szólnak hozzá? Tavaszig gyakorolnak, májusban verseny. Jó?!

Figyeljék a felhívást!

Marton Rita

Minden háznál van rongyszőnyeg! Ha véletlenül nincs már, akkor volt. Ha volt, s Szentgyörgyön vásárolták, akkor azt biztos, hogy Kis Béláné Margó szőtte. Ebben sokat nem tévedhetek, mert épp harminc éve „váltotta ki az ipart”, takács lett a foglalkozása, vagyis hivatásos rongyszőnyeg szövő és ez a fajta szőnyeg megérheti ezt a kort.

1982-ben Margónak épp két éves lett a lánya, amikor egyik este a férje hazaállított egy szövőszékkel. Béla tudta, hogy felesége szeret varrogatni, bütykölgetni a textilekkel, így amikor meghallotta, hogy Ladányon eladó egy szövőszék, azonnal megvette. El is mentek most már együtt az idős házaspárhoz megtanulni a mesterséget. Igen, mindketten mentek, mert a szövés indításához azóta is mindketten kellenek. A 162, egyenként 60 méteres felvetőcérnát csak együtt tudják feltekerni és egyenlő feszesre beállítani.

Margó olyan jól megtanulta, hogy hét évig ez volt a foglalkozása. Sok munkája volt, naponta több métert is meg kellett szőnie. Leghosszabb akkor volt, amikor csak melegítenie kellett az ebédet, s akkor a 7m-t is elérte. Szeretett a színes anyagokkal foglalkozni. A megrendelők hozták a ruhadarabokat már felhasogatva, megsodorva, s ő a gombolyagokat szőnyeggé varázsolta. Abban az időben Szentgyörgyön nem volt másik szövőasszony, így sokan hozták hozzá az előkészített anyagokat, de volt, hogy 2-3 hetet is várni kellett a kész szőnyegre. Különben is, az ötlettől a kész darabig egy év is eltelhetett, mert az egyik télen előkészítették az asszonyok a szőni valót, a következő télen pedig megszövették. 1 kg gombolyaggá feltekert anyagból 60 cm széles, 1,1m hosszú szőnyeg jött ki.

A Helytörténeti Kör a „Falusi esték” rendezvénysorozatában azért kérte fel Kis Bélánét a bemutatóra, hogy felelevenítsük ezt a hagyományos téli tevékenységet is, mert egykor kimondottan az asszonyok feladata volt a régi, agyonmosott, ruhadarabként már nem funkcionáló textileket újra hasznos darabbá tenni. Erre a sorsra jutottak az elnyűtt dunnahuzatok, párnahajak is.

Ezen a novemberi falusi estén a Helytörténeti Gyűjteményben tartottuk a bemutatót, melynek háziasszonya és lelkes szervezője Blaha Zoltánné még egy kis krumplis pogácsával is megkínálta az érdeklődőket.

Marton Rita

A Helytörténeti Kör ismét megszervezte a csigacsináló délutánt. A „Seres lányok” (Eta, Annus, Piri) vezetésével újra készítettünk csodálatos levesbetéteket. Ők mesterei a tésztakészítésnek, pedig csak fiatalasszony koruk óta csinálják. Amíg gyerekek voltak, otthon az édesanyjuk nem készített ilyen tésztát, mert a nyolc gyerek és az állatok ellátása mellett nem jutott ideje rá. A lányok férjhez mentek, ám a testvéri összetartás megmaradt, így a nagyobb ünnepekre, vagy disznóvágásra együtt sodorták a nagycsaládnak való mennyiséget. Ezt a szokásukat máig megtartották. Lássuk be, a csigacsinálás társas tevékenység, egyedül unalmas, mert monoton, aprólékos, fárasztó, de ha sokan vagyunk és közben minden pletykát elmondunk, akkor nagyon szórakoztató.

Az idén már három „tésztás” néni jött nosztalgiázni. Tavaly még csak ketten voltak az egykori tészta üzemből, de most már eljött Oláhné Marika néni és Gajdosné Pirike néni is, s hozták a saját különleges csigacsinálójukat. Az eszköz kevés lett volna, ha nem tudják feleleveníteni a gyors kézmozdulatokat, amivel annak idején az üzemben több kiló csigát elkészítettek.

Az ÁFÉSZ elnökének, Tóth Imrének az ötlete volt a tészta üzem létrehozása első sorban azért, hogy az asszonyokat is kereseti lehetőséghez juttassa. Holló Béláné miután elvégezte az élelmiszeripari főiskolát, megkapta az üzemvezetési feladatot. Mindez 1968-ban történt. Akkor 120-an kezdték el a munkát a Csík-féle házban a Fő út 46. sz. alatt. (A ház a ’80-as évek elején összeomlott, s azóta a kertünket gondozzuk a helyén.) Ezen felül bedolgozókkal is készíttettek csigát, így még nagyon sokan otthon is az üzem munkásai voltak.

Ági néni nemcsak a főiskolán tanulta a tésztagyártást, hanem eljárt az idősebb nénikhez ellesni az apróbb fogásokat (ezt úgy képzelem el, mint a népdalgyűjtést), sőt tanulmányúton is járt Jászkarajenőn és Gyomaendrődön. Ott látta meg azt a nyújtógépet, amit később Szentgyörgyre is beszereztek és ott látta meg azt a fém csigacsináló eszközt és vele együtt az új módszert, amivel az asszonyok kezéből csak úgy röpködtek a kész, csinos, apró, vékony tészták.

Kilenc fajtát készítettek, volt finom metélt, széles metélt, nagykocka, kiskocka, eperlevél, zabhegy, tarhonya, lebbencs, és csiga. Sokáig kilencvenen dolgoztak, s még az utolsó években is 30-40 fő között volt a munkaerő. Nagy területet láttak el tésztával, mert azzal a Füszért vállalattal voltak szerződésben, amelyik a fővárosi, Pest megyei, Komárom megyei és Nógrád megyei boltokba szállított.

Az üzem 1990-ig működött, közben átköltözött a Petőfi úti épületbe (ahol egykor a bambit palackozták), de a rendszerváltozás után nem tudott életképes maradni.

Községünkben jó szolgálatot tett, sok családi kasszába besegített, de dolgozni is kellett hozzá keményen. Az asszonyok minden munkafázishoz értettek, mindent tudniuk kellett. Volt, aki eleinte ódzkodott az új módszerek megtanulásától, de később belejött ő is.

Sokan szeretettel emlékeznek az ott töltött munkás évekre, a jó kollektívára, az ott kialakult barátságokra. Talán ezért is jönnek egyre többen a mi kis csigacsináló délutánunkra!